KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Picasso kalandjai

Soós Tamás Dénes

Picassos äventyr – svéd, 1978. Rendezte: Tage Danielsson. Szereplők: Gösta Ekman Jr., Hans Alfredson, Lena Olin. Forgalmazó: Annex Total. 110 perc.

A film, melynek anarchikus pimaszságára, lázálomszerű abszurditására Mel Brooks csak törekedni tudott – Woody Allen hasonló tőről metszett időskori estikéjét, az Éjfél Párizsban-t pedig nem is érdemes egy lapon emlegetni vele. A Picasso kalandjai lassan félszázados, de filmélményként továbbra is üdít – még ha nem is olyan genial, mint magyarországi kultusza tartja róla. Titka, hogy a Chaplin Diktátorára emlékeztető tabudöntögető hangnem ügyesen keveredik benne a Marx fivérek-féle őrült bohózattal. Tage Danielsson, Hans Alfredson és Gösta Ekman (a némafilmsztár unokája) Picasso életét „művészburleszkként” dolgozta fel, az életrajzot csupán ugródeszkának használva, amelyről a századelő bohém művészvilágának szatírájától egészen az alkotásból árucikket gyártó művészetipar kritikájáig jutottak el.

A Picasso kalandjai biopic-paródiának is elsőrangú. Az életrajzi filmek túl kompakt karakterjellemzése, hamis díszletvilága, vagy a zseni különlegesnek mondott, valójában banális hétköznapjai – mind-mind humoros riposztot kap. Ahogy a (korabeli) nemzeti sztereotípiák is: a spanyolul, angolul, németül, franciául stb. megszólaló színészek a nemzetiségre jellemző, humoros halandzsanyelven beszélnek (szinkron és felirat nélkül), de nem a félreértések, hanem az emberi kommunikáció nehézségének komédiáját játsszák. A legjobban az amerikaiaknak szúrnak oda, akiknél a harmincas években nem alkohol-, hanem művészettilalmat vezetnek be – a New Yorkba keveredő Picasso illegális csehókban ad túl a képein, mivel a művészet az amerikaiak szerint öl, butít és nyomorba dönt (különösen találó a szatíra, ha hozzáfűzzük: a 92 percesre kurtított amerikai verzióból az egész epizódot kicenzúrázták).

A gegek színvonala ugyan ingadozik, de a gyenge szó- („Toklas, be talkless”) és a túl száraz favicceket rendre feledteti, ahogy a svéd Monty Pythonok polgárt pukkasztanak, még ha esetünkben művészekről is van szó. A művészettörténeti irányzatokra és hírességekre (kötögető Hemingway, férfi színész által játszott Gertrude Stein) tett utalások finom intellektuális humora az, amit méltatlanul keveset emlegetnek a film kapcsán. Ám a XXI. században ez a Picasso kalandjai befogadásának egyik nehézsége is – művészeti hivatkozásai már nem olyan közérthetőek, mint negyven évvel ezelőtt. De ez nem a filmet, hanem a magyar oktatást minősíti.

Extrák: A DVD-n a film digitálisan felújított változata látható. Az extrák között helyet kapott egy 45 perces dokumentumfilm is Picasso és a nők címmel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12238