KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ajándék

Tüske Zsuzsanna


The Gift – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Joel Edgerton. Kép: Eduard Grau. Zene: Danny Bensi és Saunder Jurriaans. Szereplők: Jason Bateman (Simon), Rebecca Hall (Robyn), Joel Edgerton (Gordo), Allison Tolman (Lucy). Gyártó: Blue Tongue Films / Blumhouse Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 108 perc.

 


Nézői azonosulás tekintetében a domestic thriller talán a legemberarcúbb alműfaj a borzongás különféle tónusaira épült, passzivizált hőseit kemény próbatételek elé állító zsáner-nagyhatalomban. Az általában kisvárosi helyszínű, sötét, klausztrofób háztáji történetek tétje rendszerint nem egyetlen központi figura élete: magát a családot kell megmenteni a kívülről érkező fenyegetéstől, egyben a széthullás rémétől. A színész-író Joel Edgerton rendezői debütfilmje, Az ajándék is látszólag ezt a klasszikus mintát követi, a Csendes terrorhoz, vagy az Őrjítő vágyhoz hasonlóan háromszöget épít, amelynek két alappontján egy-egy férfi áll és a női figura kerül a csúcsra. Az ambiciózus Simon, feleségével, Robynnal, házassági válságkezelés és újrakezdés reményében Los Angeles külvárosába költözik. Mintaszerűvé átformált életükbe egy váratlan és furcsa szereplő lép be Simon régi osztálytársa, a különc Gordo személyében, akinek jelenléte elsősorban a férj számára válik egyre fojtogatóbbá, látszólag békés szándékkal adott ajándékai, de főleg a múltból hozott titkai miatt.

A sokoldalú Edgerton, akinek már szépen érik a helye a szerzői legendák klubjában, íróként ismét egy férfipárost helyez középpontba, akik között különös, sötét kötelék alakul ki (Országúti bosszú, Felony, The Square). A rafinált eszközökkel élő nézőbűvölő ezúttal is jellegzetes információ-visszatartó technikáját alkalmazza (Országúti bosszú, Felony), elliptikus kulcsjelenet(ek) mögé rejti el a fordulatot hozó lényeget, ráadásul zseniális huszárvágásokkal nem csak nézőpontot és főhőst, de egyúttal műfajt is vált, ravaszul kijátszva a zsánerkézikönyvet. Bravúros húzásával nem biztos, hogy beletalál a másfél órára elegendő popcornra és instant borzongásra éhező nézők szíve közepébe, de az semmiképp nem tagadható el sem az alkotótól, sem a filmtől, hogy kellő nyitottsággal csak nyerni, sőt akár ámulni is lehet rajta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12389