KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az örömapa

Sneé Péter

 

Ha viccek sokasága születhetett az örök anyós és vő ellentétből, az apai féltékenységből is futja tán egy filmnyire, vélekedhetett az ötletadó, ki ennyivel azután beérte. A többi már a profik dolga, nekik kellene a konfliktusmentes helyzetből (két, amerikai viszonylatban sem éppen szegény, kedves és szerelmes fiatal egybekeléséből) valamilyen történetet és véle néhány megjeleníthető figurát formálniuk. Ám ritkás szövegpoénokon felül egyéb nem jutott eszükbe, így legföljebb ha gyönge hangjátékként értékelhető mindaz, amivel 99 percen át múlatják időnket.

A látványnak sajnos semmi szerepe ebben, az operatőr tehát folyton elbóbiskol, s kihagyásait a vágáskor sem korrigálják, következésként a rosszul bevilágított, életlen képektől a blickzűrökön át, a belógó mikrofonig minden látható, ami fölösleges. Hiányzik viszont a színészi alakító szándéknak legalább a jelzése – régen letettek arról, hogy bármilyen elképzelésük legyen az általuk életre nem keltett alakokról. Annál szembetűnőbb a fényes esküvő, amilyenről nálunk csupán a leggazdagabbak ábrándozhatnak már. Fidres-fodros-hólos-uszályos-művirágos-hattyús-marcipános-kétszáz személyes-ajándékautós rongyrázás a yuppie gyermekek legnagyobb gyönyörűségére, hogy a székekhez szögezett néző gyomra – az éhségtől tán vagy a tömény szépségtől, meg nem mondhatom – forog. Ízlés, igen, az ízlés vetekszik az unalommal ebben az eseménydús, otthon is nyakkendővel feszengő, kínosan illedelmes, állítólagos vígjátékban. A zsöllyémet egy gegért, Uram!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1336