KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rossz anyák karácsonya

Alföldi Nóra

A Bad Mom’s Christmas – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Jon Lucas és Scott Moore. Kép: Mitchell Amundsen. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Mila Kunis (Amy), Kristen Bell (Kiki), Kathryn Hahn (Carla), Susan Sarandon (Isis), Christine Baranski (Ruth). Gyártó: STX Entertainment / Huayl Brothers Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 104 perc.

2017-ben végleg hivatalossá vált, hogy a karácsony nem az adventtel kezdődik; halottak napja végeztével tulajdonképpen, ha nem is kötelező, de legalábbis legális belevágni a dekorálásba, az ajándék-listák tételeinek beszerzésébe és a begyúrt linzertészták lefagyasztásába, így majdnem két hónapon át tarthat a tébolyult robogás a pirosbetűs ünnep felé. Karácsonykor a biedermeier hangulat jegyében mindennek tökéletesen mesésnek kell lennie. Igen nagy szomorúság tehát, hogy A rossz anyák karácsonya című vígjáték – amely arra hivatott, hogy az elgyötört anyai lelket masszírozza kicsit – nem kifejezetten az igényesség híve. Igaz, az sem elképzelhetetlen, hogy egy bizonyos fokú idegösszeroppanás és fáradtsági szint felett élvezhetőek a teljesen érdektelen, összefüggéstelen, ad hoc adagolt poénok és a fantáziátlan, minden díszt nélkülöző fabula.

A tavalyi Rossz anyák folytatásáról annyi mindenesetre elmondható, hogy sikerült majdnem minden figurát visszacsábítani a karácsonyi különkiadás erejéig. Mi több, három igazi hollywoodi díva is komoly szerepet vállalt a projektben, ők játsszák ugyanis a főhőseinkhez karácsony előtt kéretlenül betoppanó anyákat, akik aztán – így vagy úgy – elrendezik felnőtt lányaik életét, lehetőleg oly módon, ahogy azt ők jónak látják. Ebből természetesen óriási veszekedések, kínos helyzetek és végül kellemes meghatódások sülnek ki. Pukkannak az anyósvicceket is alulmúló sablon-poénok, sorjáznak az ordenárén elrajzolt karakterek és konfliktusok, de sehol egy olyan történetszál, ami egy kicsit is érdekfeszítő lenne. A Másnaposok-széria alkotóitól ugyan nem várunk mélyintellektuális humort, kifinomult ízlést, vagy parádés vonalvezetést, de némi őrült mulatságot igen – sajnos az anyáknak ebből nem jut, ami nagy kár, hiszen a gondoskodásban megcsömörlött mamik tébolya elméletileg igen hálás vígjátéki alapanyag lehetne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13476