KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Virágvölgy

Eszkimó asszony gyereket nevel

Kránicz Bence

Csuja László Karlovy Vary-ban díjazott első filmjének peremre szorult hősei menekülő szerelmeseket játszanak.

 

A társadalomtól elidegenedett, kallódó magyar hősök hagyománya olyan jelentős a magyar filmben, hogy egyes filmtörténészi vélekedések szerint a hetvenes évek óta alapvetően ez a tradíció határozza meg a művészfilmjeinket, és évtizedes távlatokban a csökkenő nézőszámokhoz is sok köze van. A különc hősök számkivetettségét az alkotók gyakran amatőr színészek kiválasztásával hangsúlyozzák. A kis Valentinótól a Cukorkékség Ferijén át a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan Áronjáig olyan szereplőkkel találkozunk, akik eleve másképp mozognak a vásznon, mint a profik: esetlenek vagy magabiztosak, de karizmájuk mindenképp különösebb, talányosabb, mint a képzett színészeké.

A Virágvölgy hősnőjének, Biankának is akad előképe a magyar filmtörténetben, mégpedig az Eszkimó asszony fázik Marija, egy másik csábító, szőke démon, aki kiszámíthatatlanságával, titkaival és nem utolsó sorban affektáló modorával a kifejezés agresszív és erotikus értelmében is megőrjíti a környezetét. A párhuzamot erősíti, hogy Mari is egy sérült ember mellett érzi biztonságban magát, bár ennek a pszichológiai háttere már Xantus Jánost sem érdekelte különösebben, Csuja Lászlót pedig még kevésbé. Csuja megközelítésében Bianka azért választja Lacit, mert minden más férfi ajtót mutat neki, az enyhén értelmi sérült, gyámja által súlyosan kihasznált fiúban viszont megérzi-meglátja a gondoskodó apafigurát. Merthogy valamiféle apapótlékra, védelmezőre szüksége van annak a babának, akit Bianka hirtelen ötlettől vezérelve rabol el szeretetlennek vélt anyjától. A lány egyébként éppen úgy kihasználja a jószívű és valóban gyámságra szoruló Lacit, mint mások, de mielőtt átgondolhatná, mibe keverte a fiút, már egyszerre keresik őket rendőrök és gengszterek.

Csuja a „menekülő szerelmesek” gengszterfilmből kinövő sémáját mozgósítja, de a modern művészfilm hősábrázolásával gyengíti a műfaji kötőszövetet. Bianka nem szerelmes senkibe, bűntettét pedig nem motiválja a társadalom érzéketlensége vagy a törvény igazságtalansága. Laci persze a rajongásig megszereti a lányt, de az ő menekülése nyilván ugyancsak átgondolatlan, döntéseit az alkalom szüli. A történet sugallata szerint a két ember kapkodva felépített, hazugságokra és érzelmi függőségekre alapozott „családja” mögött egy olyan peremvilág működik, amelyet ugyancsak a véletlenszerűség, a túlélési ösztön, a romokban heverő egzisztenciák határoznak meg. A Virágvölgy legkomolyabb erénye ennek a szegénysornak az érzékletes és szolidáris bemutatása: a munkásszálló lakói vagy a Lacihoz hasonlóan rabszolgamunkát végző szerencsétlenek az őket lealjasító rendszer fogaskerekeiként is igyekeznek megőrizni a méltóságukat, segítenek egymásnak, próbálnak emberek maradni. Ezt a mindennapi élethalálharcot Csuja nagyon élesen látja.

Laci e nyomorúságos közegből való, de a Virágvölgy emblematikus főhőse nem ebből a világból származik. Legalábbis túláradó képzelőerő kell hozzá, hogy elhiggyük, a divatmodell külsejű, művészetiegyetemista-tetoválásokat villantó Biankának bármi köze van ezekhez az emberekhez azon kívül, hogy néha lejár a lakótelepre Instagram-fotókat készíteni. Az alkotói szándék szerint a lány nyilvánvalóan ide tartozik – egyik exe a hentes, de Laci főnökét is ismeri –, és az is világos, hogy a Bianka és környezete között támadó feszültség fenntartása érdekében nincs kidolgozva a hősnő háttere, a rendező itt mégis túl keveset magyaráz meg. Olyan keveset, hogy azt könnyen vélhetjük átgondolatlanságnak, és nem tudatos szerkesztési megoldásnak. A főszerepet játszó Berényi Bianka különleges és karizmatikus személyiségnek tűnik, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy színészként ebben a történetben működik a legjobban – mintha elvonná a figyelmet azokról, akiknek a sorsa jobban érdekel, akiknek valóban az életük múlhat a babalopási ügyön. Aki viszont hitelesnek látja Bianka karakterét, az úgy érezheti, éppen ő ad egyéni ízt a filmnek, ő változtatja meseszerűvé a szociografikus megközelítést.

A hasonló társadalmi közegről tudósító kortárs művészfilmek élvonalában – például a Csuja számára is nyilvánvaló inspirációt jelentő Andrea Arnold American Honey-jában – ez a két minőség szervesebben, finomabban gerjed össze. De Csuja László elsőfilmes, bemutatkozó rendezésként pedig a Virágvölgy épp elég egyedi és gazdag ahhoz, hogy hibái helyett inkább az erényei maradjanak velünk.

 

Virágvölgy – magyar, 2018. Rendezte: Csuja László. Írta: Csuja László, Nagy V. Gergő. Kép: Vass Gergely. Vágó: Csaba Attila. Hang: Császár Gábor. Producer: Muhi András, Ferenczy Gábor. Szereplők: Berényi Bianka (Bianka), Réti László (Laci), Kozma Károly, Kardos György, Kardos Róbert. Gyártó: Focusfox. Forgalmazó: Elf Pictures. 83 perc

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 30-31. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13751