KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Himalája – Az élet sója

Köves Gábor

 

5000 méter magasan ritkul a levegő és ritkulnak a játékfilmek. A tibeti Dolpo falucska lakói az odalentről érkezett kamerás európai segítségével a környék vezető filmes nagyhatalmává nőtték ki magukat: életüket, szokásaikat, mindennapjaikat játszották el, élték meg a francia dokumentumfilmes által formába öntött népmesében. Az istenek intelmeire hallgató idős elöljáró és a maga erejében gőgösen bízó fiatal trónkövetelő versenyfutása alkotja a film gerincét: a sóval, mely a falu egyetlen élelemre váltható kemény valutája, időről-időre útra kell kelni. A nagy menetelés során le kell győzni a nagy ellenséget: a hegyet. A zarándokút sikere létkérdés. Ezúttal azonban két zarándok indul útnak. Az elemek és egymás ellenében menetelnek. Az öreg és a fiatal. Hagyománytisztelet kontra fiatalos hevület. Isten kontra ember. A rendező – joggal – abban bízik, hogy meséjét, megtámogatja a valóság: a világtól elzárt kis közösség spirituális és tárgyi világának életre hívása, az egzotikus környezet, a Himalája kő- és hó-sivatagai, magasba meredő csúcsai és szakadékai. Filmje, minden őszintesége és nemes szándéka ellenére, immár egy trend szerves darabjának tekinthető. Eszkimó fut a jégmezőn, nyomában a meggyilkolására szövetkezett riválisokkal – már két éve annak, hogy az eszkimók mozija (Atanaurjat) elkészült, fesztiválok adogatták kézről-kézre, a Himalájának is ez rendeltetése. Pedig nem érzem, hogy fontos film lenne, még csak azt sem, hogy egy kimagaslóan jó filmet néznék, csupán egy érdekes kísérletet. A világzene piacképessége ma már vitathatatlan. Eljött az ideje a világfilmek felzárkózásának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2096