KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egerszegi

Tamás Amaryllis

 

Film egy Mesterről: Egerszegi Krisztináról. Portréfilm arról, hogyan lehet megszüntetve megőrizni a személyiséget, megtartani a manipulálhatatlan Ént, és – ötszörös egyéni női úszó olimpiai bajnokként – belesimulni az élet természetes rendjébe.

A dokumentumfilm rendezői, ötletgazdái – nem mellékesen úszó és öttusázó sportemberek – Egerszegi tizenhárom esztendős pályafutásának hét évét, eddigi életművét, példaszerű szeretetreméltóságát és csorbítatlan nagylelkűségét térképezik fel. Ahogy tisztán tartja az érzelmeit, ahogy aszerint cselekszik – egy külső hatalomra épülő világban –, amit az intuíciója sugall. Ahogy bebizonyítja, hogy a lélek több, mint a „felsőbb Én”. Ahogy a szívére és az elméjére hagyatkozik döntései meghozatalakor, ahogy arra törekszik, hogy a teste összhangba kerüljön a lelkével. Ahogy tudatosan kéri és elfogadja segítői útmutatását, ahogy nem tud beléköltözni a negativitás. Ahogy bebizonyítja, a szándék nem pusztán vágy, hanem sokkal inkább az akarat felhasználásának módja: mi döntjük el, hogy önzőek vagy adakozóak legyünk, kegyetlenséggel vagy együttérzéssel tekintsünk magunkra és másokra, magunkat vagy a többieket szolgáljuk.

Egerszegi elkötelezettsége valójában önmaga számára tett ígéret. Megfelelt, megfelel a kihívásnak, hogy teremtsen. Alkotó.

A dokumentumfilm Egerszegi Krisztina „függőleges útját” követi nyomon, annak tisztánlátását erősíti, hogy „ami a szándékunk, azzá leszünk”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3162