KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenség a kapuknál

Pápai Zsolt

 

A hetvenes évek végén, hajszálnyival Luc Besson nemzedéke előtt indult Jean-Jacques Annaud a francia mozi szórakoztatásra specializálódott szárnyának egyik legnagyobb reménységéből lett az Álomgyár tucatfilmeket termelő iparosává. Nincs ebben semmi meglepő, vele is megtörtént, ami oly sokakkal korábban: minél inkább megcombosodott gazdaságilag, annál inkább elgyengült művészi potenciálját illetően.

A leépülési folyamat jelentős állomása volt nemrég a Hét év Tibetben című opus, betetőzése pedig a rendező legfrissebb műve. Az Ellenség a kapuknál a második világháború menetét megfordító sztálingrádi csatába kalauzolja a nézőt. A végnapjait élő város egyik fortélyos komisszárjának az az ötlete támad, hogy egy hős kreálásával tüzelje a harci kedvet katonái körében. A propagandakampány célt ér, hisz a komisszár jelöltje, Zajcev mesterlövész ténykedése amellett, hogy az ostromlottak elszántságát valóban megnöveli, egyben aláássa a támadókét. A németek a problémát megoldandó a keleti frontra vezénylik legjobb emberüket: a film a két katona egymás becserkészésére tett kísérleteinek krónikája.

Az élet (és a rendező) írta soványka történet hiányosságait, valamint az álmos tempó deficitjét részben ugyan feledteti a vagy féltucatnyi világsztár súlyozott jelenléte, illetve a Spielberg Ryan közlegénye ihlette látványvilág, de a filmet ezek sem mentik meg. Leginkább azért, mert az alkotók nem voltak következetesek önmagukhoz sem, szuperprodukciót forgattak, de nem költöttek rá eleget: különös, hogy míg tellett a büdzséből számítógép-animációra a porig rombolt város feletti panorámázásokhoz, változatos helyszínek felépítésére már nem futotta, a külsők döntően ugyanabban a díszletben készültek. Ismételten egy fáradt darab született tehát Annaud műhelyében. Az Ellenség a kapuknál szomorú illusztrációja annak, hogy miként vált a franciák Dávidjából Hollywood Góliátja, hova jutott A tűz háborúja és A medve alkotója: ebben a filmben a klasszikus szállóigére („Hannibal ante portas”) rímelő címen kívül jóformán semmi sem emlékeztet arra, hogy európai rendező forgatta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3316