KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Áldott a gyermek

Hungler Tímea

 

Történik napjaink New York-jában, hogy a még mindig gyönyörű Kim Basinger életébe a család fekete báránya, a narkomán húg újból betoppan, a viszontlátás örömére hóna alatt egy újszülött csecsemővel. A lányka a nagynéni vigyázó szemeinek kereszttüzében cseperedik; fura típus kissé: tányérokat pörget puszta akaraterejével, éjszakákon át falba veri a fejét – az orvosi diagnózis sem késik soká: autista a gyermek.

Aki attól tart, újabb Rain(wo)mannel szaporodott a filmgyártás, ne essen kétségbe: a mozi abba a misztikus vonulatba illeszkedik, mely az ezredfordulóra prognosztizált világvége-hangulatot transzcendentális tematikájú filmekkel igyekezett megragadni – arra azért vigyázva, hogy a klasszikus hollywoodi sémán túl ne lépjen: a filmek középpontjában a Jó és a Rossz, a Messiás és a Sátán évezredek óta zajló meccse áll (Stigmata, End of Days, Pokoli szolgálat, A kilencedik kapu).

A néző tökéletes teológiai tudatlanságát feltételezve a bibliai párhuzamokat egy arámi nyelven kiválóan beszélő és a keresztény ikonográfiában jártas főfelügyelő magyarázza el: a kislány, Cody érkezését a betlehemi csillag felbukkanása előre jelezte, születését rejtélyes manhattani halálesetek, az aprószentek lemészárlása árnyékolta be, kézrátétellel gyógyít betegeket, halott galambokat támaszt fel, nincs mese: itt a Messiás.

A dolgot nem csupán ő, hanem a Sátán földi helytartója, az Új Hajnal vallási szekta vezére is hasonlóan gondolja, aki Codyt elrabolva megpróbál elkötelezett Antikrisztust, helyesebben Antikrisztát faragni a lánykából – a tét pedig nem kisebb, mint az emberiség üdvössége. Persze, hogy a nézőé eltörpül ekkora kihívás mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3448