KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Életre-halálra

Halász Tamás

 

Az Életre-halálra olyan film, amelynek beltartalma sebesen és zökkenőmentesen szívódik fel az ember memóriájában. A síkból alig kiemelkedő, unalmas színészi alakításokra bütykölt történet kifolyik a tudatból, végig, le a bokán. A képi világnak pedig talán egyetlen percében sem ismerhető fel az újdonság ereje, vagy mije.

Rejtélyes Főhősünket, Délceg Fekete Férfit egy közúti balesetben kapja el a rendőrség, majd rabszállító repülőgépen fuvarozzák valami helyi szuperbiztos börtönbe. A gép látványosan lezuhan. Főhős meglép. Nyomában pedig Kőkemény Ám Megfáradt Főrendőr-Róka terem – kiegészítője: Szerelmes, Megfáradt Rókáné – a csapatával (Bájosan Lökött Fekete Lány, Fejhangú Lelkes Slemil, Tömöttbajszú Angolszász), ledúlva Töketlen Helyi Seriffet. Csatlakozik hozzájuk lelkes segítő képében Sármőr Áspiskígyó. Belépnek a képbe államtitkok, a kínai Vörös Ármány, aktatáskák Tajvan leigázásának terveivel, mely bár kicsi, de nem valószínű, hogy egy aktatáskán ekkorát buktázna. Természetesen feltűnik Hátráltató Szkeptikus Nagyfőnök is. Főrendőr+Csapat üldöz, megtekinthető Tennessee Állam egyik festői mocsara, mint bújkálódási tereptárgy. Főhősnek folyamatosan nyomában lehetünk: kedvese, (tényleg) Szép Fehér Lány a veszte: őt hívogatja, lehallgatott mobilon. Kiderül, Fekete Délceg Főhős az Állam ügynöke és rájött, Valami Nagy Disznóságra (VND), így halnia kell, ha már nem sikerült örökre lesitteltetni. Nagyfőnök szkepsziséről kiderül persze: kollaborálás – bevonódott VND-ba –, de mire elmondaná titkát, Kínai Ügynök (ál-kultúrattasé) lelövi. Áspiskígyó az ő és a Vörösök meghosszabbított keze, ügyetlenkedése csak álca, ő a helyi hátráltatási fiókképviselet, a nyomozás során végig le szeretné puffantani Főhőst, de mindig mellé sikerül. Nyomozók és Főhős oldalán egyaránt felvonul a holnapután összes technikai vívmánya, álmélkodunk (mi még a szkennernél tartunk). Az End természetesen Hepi, bár visszafogottan, mert, akárcsak a film, ez is PC, és el kell gondolkodni rajta, önkritikával, hogy az árulás és korrupció milyen rossz dolog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3745