KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyomás alatt

Tamás Amaryllis

 

A mimóza-ember nehezen megőrizhető lelki egyensúlyához hozzátartozik az ellenségkép, amely nélkülözhetetlen saját megoldatlan életproblémái, előítéletei fenntartásához. Léleknémasága szerepviselésre kényszeríti, mint e film patologikusan rideg, tűzoltó egyenruhába - báránybőrbe - bújt „farkasát”, Lyle Wildert, a Hős Életmentőt.

A feltűnően biztos fellépés, a pókerarc mögött szörnyeteg garázdálkodik, dönt életről, halálról háborítatlanul. Háborút visel – mindenki ellen. A családja ellen, a szomszédai ellen, a tűzből kimenekítendő áldozatok ellen. A háború főcsapása pedig a becsapás. „Tévessz, hogy győzzél... Ellenségedet vidd be a zavarosba, melyből ne tudjon egykönnyen kilábalni, azután kapd el... Ha újból erőre kap, morzsold föl ellenállását!” - tanácsolja a hadviselés művészetére oktató ősi tankönyv, s Lyle Wilder a legjobb hatásfokkal működteti manipulációs tálentumát. A társadalom pedig annak szavaz bizalmat, aki jól tudja magát eladni. A Hős Életmentő – szemben a kicsit habókos Braverton-családdal – valóban művészetté fejlesztette a sikeres megtévesztést. Így aztán állandóvá teheti szomszédjai félelemérzetét – kiszolgáltatottságuk szinte bebetonozza a fölé- és alárendeltségi viszonyt. Lyle teljesítményhajszolása a tetszeni vágyás része, miközben retteg a kapcsolatoktól, az elkötelezettségtől, az elválástól. Az érzelmi kihívásokra passzívan reagál, s végül ez okozza vesztét, meg a kilencven percnyi borzalom „megoldását”.

A film pszichológiai oktatófilmnek - egy személyiségkatasztrófát demonstrálandó - első osztályú. De a belőle sugárzó félelem, fenyegetettség olyannyira kézzelfogható, hogy családi mozinak ajánlani – nyugodt lélekkel – becsapás lenne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3773