KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sziki-szökevény

Vidovszky György

 

Aki már látott Leslie Nielsen-filmet (Nagyon különleges ügyosztály, Csupasz pisztoly), tudja, hogy körülbelül mire számíthat egy újabb blődli-opusz megjelenésekor. Végy a legújabb mozisikerek kliséiből egy-egy kicsavart idézetet, szerencsétlenkedj néhány poén erejéig a nagy burleszk-filmes elődökhöz hasonlóan (hol van már az a múzsa?), találj ki pár eredeti viccet, és keverd össze úgy, hogy a végén egy néző se tudja, miről is szólt a film. Fő, hogy minden egyes képpel, mozdulattal, mondattal meglepd a közönséget, vegyítsd az egymáshoz nem illő dolgokat, a végleteket. Talán ennyi – hozzávetőlegesen – a recept. A Sziki-szökevény – hozzávetőlegesen – pedig csak ennyi. Mint tudjuk, a recept még nem finom, az ízeket az egyéni adagolás adja meg. Biztosan nehéz századszorra is ugyanazt főzni másképp, és ez sajnos – visszatérve e sótlan metaforától – a filmre is igaz.

A Sziki-szökevény története az akciófilmek azon sémáját követi, amiben az ártatlanul elítélt főhős az igazáért küzdve nagyobb bűnbandák hálójába keveredik. Pat Proft – forgatókönyvíró, rendező – már az elmesélhetetlenül bonyolult cselekményben is paródiát láttat. A figurák típusai viszont inkább emlékeztetnek egy korábbi Nielsen-film szereplőire, mint a kifigurázott műfajok ismerős alakjaira. Talán ezért is van az embernek olyan érzése, mintha már látta volna korábban néhány részletét ennek a filmnek. Vigasztalásul mondom: az alkotók azért megörvendeztetnek minket jó néhány újdonsággal, s tudjuk, hogy ez a műfaj még kevésbé eredeti formájában is mulatságos és szórakoztató; még akkor is, ha „átlátunk rajta, mint sajtos szendvics a folpackon”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3872