KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lányom nélkül soha

Turcsányi Sándor

 

Szegény gazdag Amerika! Méregdrága oktatófilmeket gyárt arról, amit a magyar lányok már vagy 20 éve von Haus aus megtanulhattak: ne menjenek férjhez idegenbe, pláne más földrészre, mert ott majd kapnak az emancipált fejükre, jól elcserélik őket egy kecskéért (és akkor hiába áldozott annyit a tanításukra állam bácsi).

Ám a hiszékeny, talpig becsületes amerikaiak mindig lépre mennek. Íme egy szép, igaz történet („true story”): amerikai menyecske és szolid perzsa férj hét évig élnek, mint galambok Amerikában. Akkor gyerekükkel nyaralni mennek Iránba, s itt a pasasból kitör az iszlám fundamentalista vadállat. Anya és gyermeke fogságba kerülnek. Harcolnak a szabadságért a gonosz perzsák ellen. A filmtörténet leggonoszabb perzsái ellen. Sok primitív, erőszakos, bigott alak. Alig is akad közöttük egy igaz ember (csempész), a szuperzsa. Mikor sikerül hazajutni Amerikába, két óra egy percig izgulhat a mozinéző.

Ha már propagandafilm, akkor inkább a hiányszakmákat (tűzmadár, tűzoltó, vasutas) népszerűsítse. Egy Láttuk még nem állíthatja meg a forgalmazókat, sem felbujtóikat. Sebaj, ez jár nekünk. 14 óra munka, 8 óra pihenés, 2 óra rasszizmus.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4267