KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négybalkezes

Lajta Gábor

Egy nagyszerű színész (Gérard Depardieu) és egy gumirugalmasságú komikus (Pierre Richard) véletlen találkoztatása a mozivásznon vajon biztos siker? Francis Veber szerint igen, mert immár a harmadik, kísértetiesen hasonló elemekből építkező gengszterkomédiát forgatta le velük. A Balfácán és a Balekok után a cím-mániában szenvedő magyar moziforgalmazás bemutatja a Négybalkezest is.

Mit várhatunk két ennyire különböző stílusú színésztől? Szerepük szerint összebarátkoznak ugyan, de alakításuk bizony csöppet sem idomul egymáshoz. Depardieu mintha nem értené, mire „megy ki a játék”, Pierre Richard pedig úgy mozog társa szemvillanásokkal teremtett atmoszférájában, mint Miki egér egy világháborús híradórészletbe montírozva.

A francia film magas szőke férfija, Pierre Richard legjobb alakításait klasszikus habostorta-filmekben nyújtja – ez egyáltalán nem lekicsinylés –; lenyűgöző akrobatikus képességekkel és szakadatlan rekeszizom-bombázással.

Francis Veber ennél többre vágyott. A geg-találatok közti hosszúra nyúlt tűzszünetekben gyerekkönny és vér csordogál, tüskés férfibarátság szövődik a nehézsúlyú gengszter és a szerencsétlen kisember között egy bankrablás és egy csöpp kislány körüli huzavonában.

Sok ez egyszerre. S hogy a feszélyezően könnycsalogató helyzetekben néha mégis majdnem meghatódunk? Hiába, egy hajszálon múlik minden.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4871