KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ördög jobb és bal keze

Gáti Péter

 

Terence Hill és Bud Spencer. Elegendő ezt a két nevet kiejteni ahhoz, hogy a kommersz-filmek rendíthetetlen rajongói és rezignált ellenlábasai ne csak sejtsék, de biztosan tudják is: milyen produkciót várhatnak.

E.B.Clucher (alias Enzo Barboni) már-már gombnyomásra működő filmautomatája ezúttal sem mond csütörtököt. Tisztességes üzletként, a mozijegy áráért cserébe századszor is ugyanazt az árut kínálja. Kizárva tehát minden meglepetés, kínos reklamáció vagy fintorgó fanyalgás. A termék védjegye, az azonos minőséget garantáló biztosíték maga a pörölyöklű, tréfás kedvű duó. Bújjanak akár rendőrök, afrikai vadászok, vagy alvilági gazfickók ruhájába, iszonyatos pofonjaikról, faarccal kiosztott, megrendítő erejű nyakleveseikről könnyedén rájuk ismerhetünk. Eleinte még szórakoztatónak tűnt a két úr ténykedése, a balegyenesekből jobb-horgokba torkolló epizódözönök egyike-másika pedig elvétve még megkülönböztető jegyekkel is büszkélkedhetett. A Spencer-Hill féle cirkuszi attrakció kiötlői és végrehajtói azonban már egy ideje kezdik megsínyleni a magas szériaszám megkövetelte tartós igénybevételt. Clucher és – mindig ugyanazt az egy filmet, ráadásul ugyanúgy forgató – csoportja tehetetlen: a rúgások, letaglózások közti rövid szünetekben vesszük észre, hogy ez a magát önálló műfajjá kinőtt pankrációs mutatvány reménytelenül elfáradt. Életre pofozásához még a kék szemű Terence-nek és a mackós Budnak sincs elég ereje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/08 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4972