KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A cápaetető

Kabai József

 

Ez a cápa persze nem olyan cápa. És tulajdonképpen még kevésbé létezik, mint az a bizonyos híres rokon. Etetője, Stefan viszont igen. Egy nagyon mai fiatal ő, ki ezzel (tudniillik, hogy cápaetető) hódít a potsdami diszkóban. Hősünk ugyanis önként három évre vonul a hadsereg kötelékébe, és az addig hátralevő röpke tíz nap alatt igyekszik elveszíteni szüzességét. Hódít jobbra, hódít balra, és aminek el kell vesznie, az különösebb gond nélkül el is vész. Stefan barátunk azonban kalandozik tovább, hátha az öt-hat jelölt közül valaki kivárná azt a három évet! Erwin Stranka a tizen- és huszonévesek életformáinak, viselkedésnormáinak kizárólagos sztereotípiáit hordja össze és szövi történetté a motorkerékpáron való száguldástól a „tánc közben lekérés nincs” szemvillanós afférjáig. A sunyi és szenvtelen valóság azonban így is fel-felbukkan hétköznapi, olykor társadalmi konfliktusok formájában, ezeket viszont időben „jótékony” köd borítja el. A szereplők régi ismerőseink: jó vagy rossz ügyet képviselők, dolgukat rendesen vagy kevésbé jól végző fiatalok, vagányok és deviánsok. Típusaik gondosan kiglancoltak és jólfésültek, ál-létük jól illeszkedik „ízig-vérig” világukba. Akinek mindez kedvét szegné, ajánlom a filmet mint önmaga paródiáját, vagy mint afféle „szerelem ötödik-hatodik vérig” verziót. És akit ez sem dob fel, gondoljon arra, hogy a Stefanunkhoz hasonlatos vak tyúk (kakas) akár több szemet is találhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5223