KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Piszkos tánc

Létay Vera

A Flashdance, a Breakdance sikere után a Dirty Dancing, a buja, „piszkos” tánc, a vonagló csípők, szemérmetlen belépések lázadó koreográfiája. A felvilágosult Kennedy-korszak, a mambo-zene, a hatvanas évek nosztalgikus idézése, az ébredő érzékiség és a társadalmi egyenlőség naiv osztályöntudatának sajátos összeötvözése, az amerikai boldogság-biznisz ideológiai revüje. Színhely: a lovaglás- és golfoktatásra, tánc- és énekkurzusokra specializálódott vidéki hotelkombinát, a magyar szakszervezeti üdültetés kultúrtevékenységének aranyozott, égi mása, a jenki luxus-SZOT nyári örömvilága.

A vendégek szórakoztatására, oktatására és egyéb irányú érdeklődésének kielégítésére alkalmazott táncosok, pincérként vakációzó egyetemisták kizsákmányolt osztálya áll szemben a pénzes hotelvendégek felsőbb kasztjával. Ám a „tojásfejű”, jómódú orvos elkényeztetett leánykája beleszeret az egyik izmos táncproletárba. Titkos pásztorórákon tevékenykednek az osztálybékéért, s az ideológiai érintetlenségét elvesztő, tehetséges lábú forradalmár baba hosszú vívódás után vállalja apja előtt, sőt a hotelvendégek nagy nyilvánossága előtt is sanyarú sorsú választottját. A liberális apa áldását adja a mezalianszra, s fergeteges táncfináléban simulnak el a társadalmi feszültségek.

Amerikai proletárok ne csüggedjetek! Van még remény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5432