KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A hal neve: Wanda

Báron György

 

Nemcsak a hal neve Wanda, hanem a főszereplőnőé is, de ez nem jelent semmit. Senki nem tévesztheti őket össze, nem akarja a halat ágyba vinni, a hölgyet pedig akváriumban úsztatni. Egyszerűen be kell érnünk azzal a ténnyel, hogy a dadogós ékszerrabló egyik kishalát ugyanúgy hívják, mint a banda hölgytagját.

Még ez a legjobb a filmben. Ez a jóleső kis értelmetlenség, amiből nem következik semmi. Ezenkívül még jókat lehet nevetni a következőkön: a légyottot rendre megzavarják – időnként a feleség –, s ezért a szeretőnek hol az ajtó mögé, hogy a kanapé alá kell bújnia; az egyik főhős dadog, s ezért csak nagy sokára tudja kibökni, hol vannak a keresett gyémántok; a másik főhős úgy kanyarodik az autójával, hogy a szembejövők a falnak mennek tőle. Ilyesmik. Feydeau és Labiche-komédiák helyzetei idéződnek fel, a blőd Norman Wisdom és Louis de Funès-filmek modorában.

Röhög a publikum Tokiótól a Fokföldig. Ez most a friss siker a művelt Európa nagyvárosaiban, s igazán gyorsan elérkezett hozzánk. Akárcsak a másik bombasiker, a Moonwalker, s talán hamarosan megismerkedhetünk a harmadikkal, Roger nyuszival is. Így van ez rendjén. Nálunk a szabad sajtó eddig elsősorban a Springer-féle hecclapok megindulásával járt együtt, miként a liberalizáltabb filmforgalmazás is az épp aznapi sikerek felé nyitott. A nyomasztó előzmények után aligha csodálkozhatunk a dolgok ilyetén alakulásán. Hosszantartó és valódi szabadság teremtheti csak meg a szükséges kulturális ellensúlyt, jeleként annak, hogy rendbejöttek nagyjából a dolgok.

Addig azonban nézhetjük a nemzetközi méretű infantilizálódás kórtüneteit: Wandát, Jacksont és Roger nyuszit. Ujjunkat szopva göcöghetünk boldogan a moziban, s várjuk a Mamát a tejecskével. Nem jön.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/08 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5455