KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Ki nem ismeri Hammettet?

Kovács Dénesné

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Nemrégiben olvastam kritikát Wim Wenders Hammett című filmjéről. Egyetértek a cikk szerzőjével, jogosan kifogásolta a film új, magyar címét. Sokszor tapasztaltam már, hogy nálunk átkeresztelik a filmeket, de ilyen rossz és megtévesztő címmel ritkán lehet találkozni. Wenders Amerikában forgatta ezt a filmjét, Coppola volt a producere, kettejük huzavonájáról itthon is olvashattunk. Wim Wenders híres-botrányos filmje Dashiell Hammettről, a műfajteremtő detektívregény-íróról szól. Igaz, hogy Dashiell Hammett nem szerepel a kétkötetes Világirodalmi kisenciklopédiában, de regényei közül a Véres aratás, A máltai sólyom, Az üvegkulcs és A cingár feltaláló megjelent magyarul, neve nem ismeretlen nálunk. (Gondolom, sokan olvasták Jozef Skvorecky szellemes könyvét, az Egy detektívregény-olvasó ötletei című krimitörténetét, amelyben részletesen leírja Dashiell Hammett pályafutását.) Ezek után azt hiszem, meg lehetett volna tartani Wenders filmjének eredeti címét.

Feltételezni sem merem, hogy a Hammettet azért keresztelték át, mert attól tartottak, hogy ez a név semmit sem mond Magyarországon. Márpedig A piszkos ügy félrevezető cím: aki krimire vágyik, csalódik a moziban, egész idő alatt hiába várja azt a bizonyos „piszkos ügyet”, aki pedig Wendersre kíváncsi, esetleg elkerüli a filmet. Hacsak nem látja a film – hazai – reklámját, amely így szólt: „Hammett a kínai negyedben”. De még ekkor is elgondolkozhat azon, hogy mit reklámoznak, Polanski filmjét, A kínai negyedet, vagy Wenders Hammettjét? A piszkos ügy nemcsak ellentétes a film tartalmával, de meg is téveszti a nézőket, hiszen nemrégiben mutatták be mozijainkban az ausztrál produkcióban készült Piszkos munka és az amerikai Piszkos tizenkettő című filmet.

Nem említeném ezt a címcserét, ám az elmúlt hónapokban több rémes „elfordítás” és „magyarosítás” történt. A Hammett mellett Jarmusch filmjének magyar címe volt a legkirívóbb. Az Idegenebb, mint a Paradicsom (esetleg: Idegenebb az Édennél) helyett a Florida, a Paradicsom magyar címet adták, ami teljesen meghamisítja a filmet, amely éppen arról szól, hogy Florida nem Paradicsom (vagy Éden).

Azt hiszem, jobban oda kellene figyelni a filmek címeire, mert a filmkultúra terjesztéséhez ez is hozzátartozik (el sem tudom képzelni, hogy valamelyik magyar műfordító átkereszteli mondjuk a Háború és békét, mert talált egy blickfangosabb [!?] címet).

 

Kovács Dénesné

tanár

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5839