KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Lajta Andor

Zalán Vince

„Néhai férjem, Lajta Andor születésének 1981. április 22-én van kilencvenedik évfordulója” – írja levelében a magyar újságírás és filmélet kiemelkedő képviselőjének özvegye.

Bár folyóiratunk ritkán foglalkozik különböző évfordulókkal, ez alkalommal mégis kivételt teszünk: szeretnénk emlékeztetni olvasóinkat Lajtai Andorra, akit oly igazságtalanul feledni látszik a köztudat, de a szűkebb szakma is.

A bécsi születésű Lajta Andor Szombathelyen, a Vasvármegyénél kezdi újságírói pályafutását. Az első világháború kitörésekor behívják katonának, de rövidesen betegség miatt leszerelik. Ezután jelennek meg filmmel foglalkozó cikkei (Mozi Világ), s 1919-ben lát először napvilágot az általa szerkesztett Filmművészeti Évkönyv, amely – a magyar filmélet-filmtörténet páratlan vállalkozásaként – 1949-ig (!) évente megjelenik. 1928-ban megalapítja a Filmkultúra című szaklapot, amelyet tíz év múlva betilt az Imrédy-kormány. 1944 októberében a nyilasok Isaszegre hurcolják, majd az óbudai téglagyárba; egy, a portugál követségen dolgozó barátja menti meg a biztos haláltól. A felszabadulás után minden erejét a magyar filmarchívum megteremtésének, színvonalas működtetésének szenteli.

Két kötete is megjelent: 1942-ben A tízéves magyar hangosfilm és 1946-ban Az 50 éves film története. A magyar film története című 800 oldalas munkája mindmáig kiadatlan.

1962. március 21-én halt meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7513