KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy mukkot se!

Bori Erzsébet

 

Marcus Mittermeier mert annyit, mit férfi merhet: megcsinálta A taxisofőr home video-változatát. De ez még nem minden: a Mux egyszersmind aktualizált Don Quijote- és germanizált Superman-történet is, humorral, horrorral, szexszel, magas- és tömegkulturális idézetekkel aláaknázva.

Mux, az egykori filozófushallgató harcba indul a modern Szodoma és Gomorra ellen. Magányos hősként kezdi, piti gyorshajtókat, bliccelőket, grafittiseket és járdára piszkító kutyák gazdáit füleli le. Felírja a delikvensek személyi adatait, majd megbírságolja őket. Nem a haszonszerzés motiválja, hanem a világjobbító szándék, s a dolog természetéből adódóan nem telik bele sok idő, hogy magasabb szintre lépjen. Egy akkora nagyváros, mint Berlin, tele van mindenféle rendű és rangú garázdákkal, szabálysértőkkel, bűnösökkel és bűnözőkkel. Mux előbb csak egy asszisztenst fogad maga elé, Gerd, a vérbeli lúzer – archetípusát tekintve Sancho Panza – személyében, aki videóra veszi a terepmunkát és nyilvántartást készít a vétkesekről. A statisztikák elemzése után Mux elégedetten állapítja meg, hogy a nagy többség hajlik a jóra, s csak tíz százalék a megátalkodott visszaeső. Velük már nem bánik kesztyűs kézzel (a büntetőexpedíciók kendőzetlen, Dogma-hű bemutatása igencsak naturális képsorokban jelentkezik, minek fényében némiképp meglepő, hogy a film – több fényes elismerés mellett – a gyermekzsüri díját is elnyerte hazájában), csontok törnek, elszabadulnak a testváladékok és néhány akaratlan haláleset is bekövetkezik, mintegy a „favágás” melléktermékeként.

A sztori egy pontján a film irányt vesz a médiakritika felé, hősünket ugyanis felkapja a sajtó, de ez a szálat az alkotók elejtik. Ahogy a többit is. Mux hadjárata eszkalálódik (valahogy úgy, mint a Veled is megtörténhetben), már rég az abszurdban járunk, s egyre inkább úgy tűnik, hogy a rendező nem találja a kiutat a filmből. Mintha nem tetszene neki az első befejezés, bedob egy új horgot: a két főszereplő kiszáll az országos méretűre duzzadt német feljelentő- hálózatból, és átteszi székhelyét Olaszországba. Az lenne ám a kihívás, megzabolázni a taljánokat! De ez már túl nagy falat egy amatőr igazságosztónak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8251