KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Testvéred feleségét…

Bori Erzsébet

 

Susanne Bier, a „dogmatikus” családi drámák dán specialistája most sem hagyja el az otthonos terepet, bár ezúttal szélesebbre vonja a horizontot. Michael, a férj és kétgyerekes apa foglalkozására nézve katonatiszt, akit békefenntartó szolgálatra vezényelnek Afganisztánba. Indulás előtt azzal nyugtatja az embereit, hogy semmi olyasmivel nem fognak találkozni, amelyre föl ne készültek volna a kiképzés során. Talán mondanom sem kell, mekkorát téved.

Michael a társadalom megbecsült tagja, nem úgy, mint antiszociális öccse, Jannik, aki bankrablási kísérletért ült, és szabadulása után sem siet megválni munkanélküli, italozó, bajt kereső életmódjától. Csak Michael halálhíre változtatja meg: életében először felelősséget érez és vállal az elárvultakért, és ezt annyival könnyebben teszi, hogy nincs többé a jó fiú ellenpólusa, így neki sem kell már a fekete bárány szerepét játszania. És mindkettejük nagy zavarára vonzalmat kezdenek érezni egymás iránt Sarah nevű sógornőjével, holott azelőtt koránt sem volt felhőtlen a viszonyuk.

A néző azt hiszi, hogy Bier korábbi filmje, a Hogy szeretsz változatát látja családi gyásszal és érzelemátvitellel, de a rendező most az orrunknál fogva vezet minket. Először is, a Testvérek nem Dogma-film, az afganisztáni jelenetek több ponton is megszegik a fogadalmat. A hősökkel együtt mi is csak megkésve értesülünk arról, hogy Michael nem halt meg, hanem a tálibok fogságába esett, és hamarosan olyan helyzetbe kerül, amire a legkevésbé sem készítette fel a kiképzés. Úgy kerül haza, hogy súlyos bűn nyomja a lelkét, aminél már csak az a tudat borzalmasabb, hogy mennyire nem ismerte önmagát. A viszontlátás örömét hamarosan személyes és családi válság követi, amelynek megoldását már nem látja a néző, be kell érnünk a reményével.

Dogma vagy sem, kit érdekel, ha megint hibátlan drámát kapunk hiteles helyzetekkel és figurákkal, kiváló alakításokkal. A felnőtt színészek esetében talán nincs ezen mit csodálkozni, de a két kislány alakítása hátborzongatóan jó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8291