KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az időutazó felesége

Sepsi László

The Time Traveller’s Wife – amerikai, 2009. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Audrey Niffenegger regényéből Bruce Joel Rubin. Kép: Florian Ballhouse, Mychael Danna. Szereplők: Eric Bana (DeTamble), Rachel McAdams (Clare), Arliss Howard (Richard), Ron Livingstone (Gomez). Gyártó: New Line Cinema / Plan B Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 107 perc.

 

Legyen szó összezilált kronológiával operáló apró remekművekről, mint az All The Days Before Tomorrow, vagy a melodrámát science fictionnel vegyítő kultikus alkotásokról, mint az Egy csodálatos elme örök ragyogása, az idő, a szerelem és a legszebb pillanatok megörökíthetetlenségének problémacsoportja kétségkívül az egyik legnépszerűbb mozgóképes téma. Az Audrey Niffenegger azonos című regényéből készült Az időutazó felesége a fentebb felsorolt, kísérletezőbb alkotásokkal szemben a tematika midcult verzióját kínálja, ahol a melodrámai alapkonfliktus – hasonlóan például a legutóbbi Fincher-opuszhoz – a párkapcsolat férfitagjának sajátos defektusából fakad: ha stresszhelyzetbe kerül, Henry DeTamble (többek között a stresszre szintén érzékeny Bruce Banner/Hulk szerepében is látott Eric Bana) egy genetikai elváltozásnak köszönhetően random időtartamot ugrik vissza vagy előre az időben. Mindez természetesen nagyban megnehezíti a normális családi és érzelmi élet kialakítását, kiváltképp annak tükrében, hogy az időutazás képessége öröklődik is.

Robert Schwentke – szemben az időutazást szubjektivizált tudatfolyamként ábrázoló Kurt VonnegutGeorge Roy Hill párossal, Alain Resnais-vel vagy éppen Michel Gondry-val – nem enged a téma által tálcán kínált lehetőségnek: mozija nem csúszik át az emlékezet és a fotografikus rögzítés különös viszonyának taglalásába. Az időutazó felesége mindvégig finom humorral átszőtt, könnyes románc marad, óvatosan kikerülve az időutazás motívuma által felvetett filozófiai problémákat. Gondolkodásmódja egy helyen mégis összekapcsolódik elődeiével: a valóságot most is megváltoztathatatlan filmszalagként láthatjuk, melyen ugyan lehetséges az utazás előre vagy hátra, de hőse saját életének is csak kívülálló nézője, annak lehetősége nélkül, hogy érdemben változtasson az olykor előre kikémlelt, vég nélkül pergő kockák tartalmán.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9901