KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Carmina megoldja

Forgács Nóra Kinga

Carmina o revienta – spanyol, 2012. Rendezte és írta: Paco León. Kép: Juan Gonzalez Guerrero és Juan Gonzalez Rebollo. Zene: Pony Bravo. Szereplők: Carmina BArrios (Carmina), maría Leon (María), Paco Casaus (Antonio), Ana María García (Ani). Gyártó: Andy Joke / Jaleo Films / Paloma Juanes. Forgalmazó: Cirkó Film kft. Feliratos. 70 perc.

 

A Carmina megoldja nem éppen kellemes filmélmény, a maga módján mégis roppantmód szórakoztató, és habár nem mélyen szántó létdráma, megéri elgondolkodni rajta. Az 58 éves, láncdohányos bártulajdonos, anya és feleség Carmina családját, és élete egy hónapját ismerjük meg, erősen kivonatolva, különös fókusszal az utolsó 24 órára. A 70 perces filmidő eldöntetlenséget jelez: elnyújtott rövidfilmet vagy egy kevéssé kitalált egészestés mozidarabot látunk? A film angol címe (Carmina or Blow Up), illetve a végfőcím elején elhelyezett, Tom Clancy-től idézett „mottó” (miszerint a különbség a valóság és a fikció között az, hogy a fikciónak kell, hogy legyen értelme) jelzi, hogy bár Antonioni Nagyításának felidézése erős túlzás, mégis csak kísérletről van szó. A dokumentumfilmes szituációkból és flashback-ekből kibomló filmmese filmnyelvében és sztorivezetésében is a hétköznapi valóság és az alkotó képzelet által irányított fikció konfliktusát tematizálja. Míg Carmina „dokumentumfilm-alanyként” viselkedik, addig csak elszenvedi az eseményeket. A bárját például kirabolják, de semmi következménye nem lesz, leszámítva, hogy a csőd szélére kerül, mert betörésnyomok híján a biztosító sem fizet. Ám abban a pillanatban, mikor kézbe veszi az irányítást, és egy biztosítási csalással műfaji mederbe tereli a hétköznapokat, máris működik az egész.

Az alkoholista férj, a tanulatlan lányanya gyermek, Carmina megtörtsége, az igazságtalan ítéletek – üres klisének hatnak. Carmina csalása és színjátéka, az I Will Survive átdolgozott verziójára pergő finálé viszont izgalmas és hatásos, a vágyott eredményt is eléri a biztosítócégnél. Mi is tehát a hitelesség titka? Carmina cinkos kacsintása a kamera felé a vége-főcím előtt. Az egész az irónia idézőjelébe kerül, ami viszont sajnos nem mindig működik a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11747