KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Istenek kalapácsa

Huber Zoltán

Hammer of the Gods – brit, 2013. Rendezte: Farren Blackburn. Írta: Matthew Read. Kép: Stephan Pehrsson. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Charlie Bewley (Steinar), Clive Standen (Hagen), James Cosmo (Bagsecg), Glynis Barber (Astrid). Gyártó: Vertigo Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 99 perc

A tesztoszteronban pácolt áltörténelmi fantáziák brit kiadásában a szigetország pogány hagyományaiból és a viking mítoszokból merítenek az alkotók. A zölden párálló sziklaszirtet kitartóan ostromolja a tenger, a távolban villámok cikáznak, a harmatos gyepen borostás férfiak hasogatják az ellenfél artériáit. Bőszen káromkodó hőseink a szabadságnál csak a bátorságot és a bajtársiasságot értékelik jobban. Minden férfias alkotóelem és f-betűs szó a helyén van, a vér lassított fröccsenését dübörgő elektronikus ütemek, az esti szkanderversenyt pszichodelikus gomba-kivonat kísérik. A 300, az Apokalipszis most és a Trónok harca látványorientált keresztezése teljesíti a vállalásait és csak a fináléban hagyja cserben az ilyesfajta örömökre fogékony célközönségét.

A világháborús filmek küldetés-képletét ködös középkorral, csillogó kardokkal és csavaros intrikákkal fűszerezik. A heterogén csapatnak a haldokló király tékozló fiát kell felkutatnia, melyhez ellenséges szász területen kell átvágniuk. A csapatot a legkisebb herceg vezeti, a próbatétel során megmentendő nő, szörnyű családi titok és hűtlen áruló is akad bőven. Az öncélú jelenetekkel és teátrális erőszakkal teli attrakció a lármás kocsmatúrák modorát idézi, ám ahogyan az életben oly gyakran megesik, az összevissza bevitt serkentők végül megbosszulják magukat. Az utolsó harmadban a viking kommandó végül Kurtz ezredes felmenőjére bukkan a sötét erdőben és a film felszínes pózai után a háború jellemdeformáló pokláról kíván elmélkedni: hihetetlen fordulatokkal, kínos Refn-manírokkal próbálja elmélyíteni mindazt, aminek épp a felszínessége volt szimpatikus. Az izzadságszagúan előadott látomás utáni nagy tanulság az utolsó csepp a meleg sörrel teli pohárban. A fárasztó Rettenthetelen-párhuzam után nem marad senki, aki elégedetten csettintene a végső nagy viking-roham láttán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11908