KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szemfényvesztők 2.

Andorka György

Now You See Me 2. – amerikai, 2016. Rendezte: Jon M. Chu. Írta: Pete Chiarelli és Ed Solomon. Kép: Peter Deming. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Jesse Eisenberg (Atlas), Mark Ruffalo (Rhodes), Woody Harrelson (McKinney), Lizzy Caplan (Lula), Dave Franco (Jack), Daniel Radcliffe (Walter), Morgan Freeman (Bradley). Gyártó: Lionsgate / Summit Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 130 perc.

 

A filmstúdiók boszorkánykonyhájában régóta az olyan, egyszerűen eladható hibrid koncepciók számíthatnak a génállomány-frissítés fő letéteményeseinek, mint „űrbe helyezett westernsorozat” vagy épp „kosztümös szerelmi történet, katasztrófafilmmel nyakon öntve”. A „magic caper thriller” műfajösszetételt létrehozó Szemfényvesztők annak idején üde színfoltot jelentett a franchise-darabok által dominált palettán, a heist-sémákat némi szórakoztatóipari önreflexióval megcsavaró sztori sikere után azonban csak idő kérdése volt, hogy a rablásokat show-műsorként prezentáló, nárcisztikus bűvészcsapatot is utolérje a rókabőrnyúzás végzete. Bár nem lett volna szükségszerű, de az ígéretes debütálás után a folytatás már kimondottan fáradt haknira sikeredett.

Mivel az előd sikerének titka inkább a frappáns alapötletben, semmint a kivitelezésben rejlett, bátor, de kézenfekvő húzás lett volna a hajót újabb zsánervizek felé kormányozni (a misztikus vonaltól az akciófilmen át akár a paranoiathrillerig), „a hóhért akasztják”-felütés után azonban – a Lovasok játékát ezúttal egy még fortélyosabb ellenfél rontja el – gyakorlatilag az első film újrázása következik, felcserélt szerepekkel és minősíthetetlenül szürke rendezéssel. A kegyelemketteshez a mentőövet a csoportdinamika és a színészi alakítások jelenthetnék, az alulírt dialógokat azonban minden résztvevő robotpilótán tudja le; a szexbombaként és harsány comic relief-karakterként egyszerre funkcionáló új női csapattag többnyire kifejezetten fárasztó, Woody Harrelsonnak pedig hiába húztak elő a kalapból egy feminin ikertesót, a hálás kettős szerepből nem sokat hoz ki. Mindennek fényében már-már tenyérbe mászó a folytatásnak megágyazó zárlat vastapsra aspiráló magabiztossága – ha harmatos, önismétlő produkciójuk után hőseink mégis színpadra állnak, szakállas trükkök helyett legközelebb azért illene valami ütősebb mutatvánnyal készülni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12810