KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Schmidt története

Nevelős Zoltán

 

Schmidt története akkor kezdődik, amikor nyugdíjba megy. Ami életében ez előtt történt, az szigorúan nézve nem nevezhető történetnek: tucatsors, látszatélet. Pedig szép karriert tudhat maga mögött, mint az ország egyik nagy biztosítótársaságának kockázatbecslő szakembere, ám távozása után nem úgy tűnik, hogy munkássága egy cseppet is maradandó volna. Négy évtizedet élt le békés házasságban feleségével, akivel azonban lelkük mélyén soha nem ismerték meg egymást. Minderre Schmidt azután jön rá, hogy a napi munka után a váratlanul elhalálozó asszony is cserben hagyja, és így életét újra kell definiálnia az alapoktól. A nyugdíjas évekre vásárolt luxus-lakóautóba vágja magát, és útra kel felkeresni néhány életrajzilag fontos helyet, végcélja pedig egyetlen lányának esküvője, amely újabb katasztrófával fenyeget. Az úti élmények során életének minden hamissága lelepleződik, és kész csoda, hogy Schmidt igazi hősként végül mit hoz ki velejéig szürke önmagából.

Louis Begley regényének adaptációja egy élete alkonyán járó figurát indít fejlődéstúrára. Az előképeket tekintve a lélektani dráma itt nem olyan mély, mint Bergman A nap vége című filmjében, és a konfliktus nem olyan tragikusan kiélezett, mint Tolsztoj Ivan Iljics halála című kisregényében, de ezzel épp többet is mond a mindnyájunk életét fenyegető felszínességről. Közép-Nyugat szatirikus moralistája, Alexander Payne rendező (Gimiboszi) a helyzet érzékletes és maró humorú ábrázolásában jeleskedik. Nem kíván kiutat sugallni: szereplői csúnyák és buták, amilyennek a jólétbe beszűkült átlagamerikait elképzeljük, felvarrt mosollyal leplezik valódi érzéseiket, és mereven elutasítanak minden közeledést, ami kívül van a megszokott kereteken. Jack Nicholson érzékenyen megformált címszereplője mellett különösen emlékezetes Dermot Mulroney bunkó lúzere és Kathy Bates misztikus óriásnősténye, akik minden karikatúraszerűségük mellett is hihetetlenül életszagú alakok. Kedves játékként pedig szarvasmarhák feltűnően gyakori szerepeltetésével teszi teljessé állatkertjét a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2123