KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Patch Adams

Gyurkovics Tamás

 

Robin Williams, aki döntően kétféle arcot tud vágni: egy gügyét a humoros és egy fájdalmasat a szívszorító jelenetekhez, a film elején még Hunter Adamsként kerül be az elmegyógyintézetbe, hogy öngyilkos hajlamaival megbirkózzék. Pontozással győz, amint rájön, hogy az addig kezelhetetlennek tartott betegekkel a közös nyelv a tréfa, móka, kacagás. Adams, aki egy rögtönzött önismereti foglalkozás során a Patch (Tapasz) nevet veszi föl az új keresztségben, immár a sárgaház falain és a magánélet örvényein túl beiratkozik az orvosi egyetemre. A lélek szenved, és jajgat a test – ismeri föl az öregecske medikus. Egyre terebélyesedő hitvallása szerint a gyógyulás illetve a halál elfogadhatóvá tételének leghatékonyabb módja, ha a betegeket a nevén szólítjuk, szemben a kedveskedő, de némiképp személytelenebb „négyeskével”, és különböző maskarákba bújva, vagy utolsó kívánságaikat teljesítve mosolyt csalunk szenvedéstől cserepes ajakukra. Előbb a gyermekosztály lakóit vidítja föl, aztán az idősebb pácienseknek is segíti átélni második gyerekkorukat, majd a kísérlet csúcspontjaként az utolsó stádiumában „ki-tudja-miért-búslakodó” hasnyálmirigy rákossal érteti meg, hogy nem is olyan nagy dolog a halál. A mi ellenszenvünk mellett Patch kivívja a dékánét is, viszont elnyeri a gyönyörű, ám egy pedofil sok év előtti zaklatása miatt frigiddé lett Carin szívét.

A huncutsággal gyógyító ingyenkórház engedély nélküli praxisáért beperelik, kis híján kirúgják az egyetemről, ám a Holt költők társaságából kifénymásolt szolidaritási jelenet megnyitja számára a doktori cím felé vezető utat. Carin tragédia áldozata lesz, Patch önmagát vádolja, míg a környezete a „Semmiről sem tehetsz, te csodálatos ember vagy…”-kezdetű népdallal csitítja. A „megtörtént eseményeken alapuló” Patch már-már odahagyná hétköznapi csodái helyszínét, amikor egy pillangó, amiről a néhai Carin oly sokat mesélt, rászáll a szívére – az Úr szava, ugye –, Patch meg, ez a derék mókamiki, visszafordul, hogy valahol a Nagy Vízen túl most is minden reggel a mi üdvünkért ébredjen, értünk, betegeskedő boldogtalanokért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4438