KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Végállomás

Varga András

 

Félúton a mozi és a film között. Röviden így jellemezhető a nyugatnémet film jeles rendezőjének, Reinhard Hauffnak e műve, melyben a szerző életfilozófiai meditációra vállalkozik két börtönviselt jóbarát egymással birkózó történetében.

A film hangvételét jól jellemzi egyikük „hamleti” fölismerése: „börtön az egész világ, mert nincs a világon se jó, se rossz; a gondolkozás teszi azzá”. Fölismerését nem spekuláció, hanem a jogi (tényleges) és a társadalmi (vélt) börtön kitapasztalása hozza világra, s a bűnök börtönéből szabadult hős a „szellemnek szűk” környezet-cellájából is szabadulást keres. Önmaga fölszabadítását eddigi életének megírásában véli megtalálni. A film másik alakjának szabadságvágya közvetlenebb. Nem vár intézményes engedélyre: megszökik a börtönből, és úgy tartja, hogy az emberi szabadság pénzen megváltható. A pénzszerzés nem igényli eddigi személyiségének meghaladását, csak a már bevált módszerek ismétlését. Hauff művének lényege, hogy mind a létezés kudarcait intellektuális lényegkereséssé föltornázni akaró hős, mind a pitiáner bűnöző azonos módon kerül oppozícióba környezetével. Indulj bárhonnét, eszközeid legyenek nemesek vagy rútak, a végcélként tündöklő szabadság illúzióvá hervad.

Sajnos, Hauff filmjében a kifejezésmód „nem követi” a mű logikai következetességét, gondolati komolyságát. A testiség és a szexus funkciótlan mutogatásával, amerikai álfilmek ritmusával és európai szabványizgalmakat kergető dramaturgiával hígítja föl az eredetinek induló filmformát. Sokszor pillanatok alatt hiteltelenné rombolja hosszú percek igényes előkészületeit. Csak a befejező képekben áll vissza a mű belső egyensúlya. Író-hősünk riadtan tekint a világot apró képekre osztó-szabdaló monitorokra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6714