KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Emil, a komédiás

Koltai Ágnes

 

Bob Fosse méltán sikeres Kabaréján felbuzdulva Joachim Hasler is a könnyed szórakozás és felejtés világában, a kabaréban ábrázolja a fasizmusba rohanó Németországot. A film cselekménye – bevallatlanul – Alfred Döblin ismert regényére támaszkodik. Emil Damaschke életének néhány mozzanata kísértetiesen hasonlít Franz Biberkopféra, a Berlin,Alexanderplatz főhősére. Az első világháborút követő infláció, munkanélküliség Németországában Emil, a „művész” biztos pénzkereseti forrásának elvesztése (a kabaré, ahol dolgozott, gazdát cserél, s új főnöke nem alkalmazza) és megalázó munkák után zöldségkereskedők mellé szegődik. De mint Franz Biberkopf társai, úgy az övéi is jól jövedelmező lopással foglalkoznak a fáradságos kereskedés helyett,s egy útjuk során Emilt is letaszítják a robogó kocsiról. Szerelmét, Idát is úgy veszti el, mint Biberkopf: bosszúálló vetélytársa megöli. Emil éppoly naiv és tudatlanul hiszékeny, mint Döblin hőse, neki is ez lesz a veszte.

Amíg a film Döblin nyomdokain halad, viszonylag érdekes. Hasler kismesterhez illő igyekezettel követi a regény cselekményét, illetve építi bele kabaréjának mindennapjait. Történelem-magyarázata, a fasizmus térhódításának, emberi-pszichológiai motívumainak ábrázolása azonban felületes és hiteltelen. A kabaré egykori tulajdonosai és társai közönséges bűnözők, akik gyorsan és látványosan barna egyenruhát öltenek, antiszemiták és kommunista-gyűlölők lesznek, mert a mulatót egy zsidó bankár megvásárolta.

Hasler fasizmust példázó figurákká „növesztette” őket anélkül, hogy a lumpenelemek és a kispolgárok fasizálódásáról bármi lényegeset elmondott volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7283