KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nada csoport

Iván Gábor

 

A tegnapi lapokat, ha elmulasztottuk elolvasni, még kézbe vesszük, de a múlt hetit már csak azért, hogy kidobjuk, jóllehet betűi nem fakultak ki, csak elpárolog az ereje. Megtörténik ez filmmel is, ha későn jut a néző elé.

Claude Chabrol filmjének születése és magyarországi bemutatója közt eltelt időben tucatnyi emberrablást szoronghattunk végig az aznapi napilapok, a rádió és a televízió – no meg a történelem jóvoltából. Elmeditálhattunk a politikai töltésű emberrablás értelmén, kivesézhettük értelmetlenségét, felmérhettük következményeit, vagyis magunk járhattuk végig az utat, amin ez a film akar megjáratni bennünket. Csakhogy a film nálunk lekéste a bölcsesség idejét, s ezért a járatást fölösleges ráncigálásnak érezzük.

Ha most levonjuk a következtetést, hogy tehát Chabrol, a „nouvelle vague”, a francia új hullám éllovasa – A szép Serge és az Unokafivérek rendezője – nem alkotott maradandót, úgy csak az igazság felét mondjuk ki, vagyis igazságtalanok vagyunk. Ő is, mint volt fegyvertársainak többsége, az utóbbi években elfordulva a „magas” művészettől, kommerszet művel, s ez alól a Nada csoport sem valódi kivétel. A film mégsem értéktelen. Még akkor sem, ha felismerései már egy kiskorú nézőt sem nyűgöznek le újdonságukkal. A Semmi fedőnevű anarchista csoport tragikus felbomlását bemutató vállalkozás tisztes alkotói szándékból született, és kétségtelenül tapasztalt filmes szakember gondos, pontos munkájának végeredménye. Az egészségesen ki nem hordott, csak az állítás szintjén megjelenő társadalombírálat egy izgalmas kalandfilm hozadéka. Hogy egy film két órán keresztül fogva tartja nézőjét, végül is nem kevés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8016