KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Animáció

És mégis mozog…

Elfeledett pionírok

Pápai Zsolt

Életrajzok a magyar animáció hőskorából.

 

Hihetetlen, hogy a magyar animációtörténetről alig készült használható szakmunka, és ez azért különösen szomorú, mert a hazai mozgókép históriájának legdicsőségesebb fejezetei közül többet éppen animációs rendezők írtak. Az animációs film a hatvanas évektől az ország egyik legfőbb kulturális exportcikke volt, az 1973-ban induló nagyfilmkészítés nyomán pedig Magyarország világhatalommá vált, és a Pannóniát jó ideig a világ öt legjelentősebb animációs műhelye között jegyezték.

A szép emlékezetű Filmművészeti Könyvtár 1975-ben megjelent 49. kötetének (Tanulmányok a magyar animációs filmről) Kelemen Tibor által jegyzett terjedelmes bevezetőjét, Matolcsy György tíz évvel későbbi munkáját (A magyar animációs filmművészet története), továbbá néhány online publikációt (kivált Lendvai Erzsébet írásait) leszámítva egy-két folyóiratcikk akad csupán, amely a témában kutakodik. A szakmunkák hiánya miatt a magyar animációs filmről írni magas labda, ám nagy felelősség is, tálcán kínálja magát a téma a szakírók számára, de nem mindegy, hogy miként nyúlnak hozzá. Dizseri Eszter hét évvel ezelőtt vállalkozott egy könyv megírására (Kockáról kockára. A magyar animáció krónikája 1948–1998), ez azonban csak a címében animációtörténet. A kötetből hiányzott az igazi koncepció: a Kockáról kockára lényegében átabotába dobált mondatok kevéssé szerkesztett és hihetetlenül sok vendégszöveggel terhelt egyvelege. Laikusok számára információmorzsák felcsipegetéséhez jó, amúgy használhatatlan.

Dizseri új könyve egy fokkal jobban sikerült, ami részben abból fakad, hogy nem történeti munka, hanem annak álcázott lexikon, és ezért a nagyszerkezet töredezettsége kevéssé zavaró. Az És mégis mozog… a magyar animáció harminchárom pionírjának életútját követi végig, itthon munkálkodókat és külföldre távozottakat egyaránt. A Magyarországon maradt, de eddig kellően nem méltányolt alkotók között szerepel a honi árnyfilm húszas évekbeli megteremtője, Kató-Kiszly István, az ijesztően torzó életművet hátrahagyó Valker István, továbbá Ottahal Géza, Orbán Miklós, Sárközy Endre és mellettük – természetesen – Macskássy Gyula. A külföldön világhírűvé lett magyar származású animátorok majd mindegyike helyet kapott a könyvben, mások mellett George Pal (Pál György), John Halas (Halász János), Jean Image (Hajdú Imre), Kozelka Kálmán és Földes Péter.

A csinos kiállítású, képekkel alaposan megszórt új kötet első blikkre az előzőre emlékeztet, hiszen ez is szövegkollázs, amelyben az egyes – szó mi szó: meglehetőst fésületlen – fejezetek tökéletesen nélkülözik az analitikus közelítésmódot. Dizseri inkább szimpla életrajzokat, mintsem életút-elemzéseket kínál, mégpedig sajátos módon. A fejezetekben túlnyomórészt vendégszövegek találhatóak, a szerző szerényen a háttérbe húzódik (csupán az alkotók hozzátartozóival, leszármazottaival készített villáminterjúkban mutatkozik meg), és hagyja, hogy az általa pozitivista alapossággal összegyűjtött dokumentumok, újságcikkek, memoártöredékek, interjúrészletek, katalógusidézetek beszéljenek helyette. Dizseri nem szakíró, inkább könyvtáros, ami abból is kitetszik, hogy kínosan kerül minden értékelő megjegyzést. A bulvárstílus az uralkodó: a Halász Jánosról szóló fejezetben például a szerző fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a CIA miként támogatta az Állatfarm című film elkészültét, míg a mű esztétikai szempontú közelítését feltűnően hanyagolja. A könyvben ritkán előkerülő elemző mondatok sem Dizseri saját, hanem másoktól idézett gondolatai (lásd például a Macskássy-fejezetben a Párbaj című filmet).

A szövegek alig ütik felül a televíziós műsorújságok félkolumnás ajánlóinak színvonalát, ez azonban nem feltétlenül baj. Egyvalamit nem szabad figyelmen kívül hagyni a kötet bírálatakor: Dizseri Eszter – túlzás nélkül állítható – missziót teljesít azzal, hogy emléket állít a magyar animációs film hőskorának, illetve a gyakran minden zsenialitásuk ellenére is az ismeretlenség homályában rekedt alkotóknak. A közvélemény egyáltalán nem ismeri őket, sőt még a hazai filmrajongók, mi több: filmszakos egyetemisták is csak elvétve hallottak róluk. A hazai filmtörténetírás szégyene, hogy az őket bemutató könyv megszületésére csak most került sor. Nincs egyetlen hasonló munka, ezért a kötet mindenki számára kötelező – bár a szöveg minősége (megszerkesztettsége, gondolati mélysége) folytán csak fenntartásokkal lenne ajánlható.

 

Dizseri Eszter: És mégis mozog… Az animáció magyar mesterei.

Balassi Kiadó, 2006.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9073