KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Halálos tézis

Pápai Zsolt

Tesis – spanyol, 1995. Rendezte: Alejandro Amenábar. Szereplők: Ana Torrent, Fele Martinez, Eduardo Noriega. Forgalmazó: Gamma. 125 perc.

 

Nagy tehetségű rendezők esetében kiváltképpen érdekes lehet a pályakezdés szemlézése, még akkor is, ha a korai művek netán nem érnek fel a későbbiekig. Alejandro Amenábar még nincs negyvenéves, de öt nagyjátékfilmje közül minimum három remekmű (Nyisd ki a szemed!; Más világ; A belső tenger), debütáló munkája pedig apró problémáival együtt is kiváló.

A Halálos tézist huszonhárom évesen forgatta, uzsonnapénzből (forintba konvertálva szűk kétszázmillióból), de ez nem látszik meg rajta. A Peeping Tom és a Halál a hídon hagyományát követő, vértől sikamlós jelenetekben gazdag thriller a madridi egyetem médiaszakos hallgatói között játszódik. Ángela a mozgóképes erőszakról írja diplomamunkáját, és kutakodásai közben snuff-filmekre (valódi haláleseteket tartalmazó mozgóképekre) bukkan – vesztére, ugyanis a barbár alkotók a nyomába erednek, hogy soros opusuk főszereplőjévé tegyék őt.

A pálya nyitódarabja a rendező néhány fontos későbbi témáját exponálja, mindenekelőtt a mesterséges világteremtés, illetve valóság és fikció viszonyának kérdését, továbbá a manipuláció problematikáját. Ez a három téma ér össze a „megvágott snuff-film” csodálatos paradoxonjában (a manipulált snuff, ugyebár, maga az önellentmondás – mint erre az egyik szereplő kifejezetten felhívja a néző figyelmét).

Az elméleti kérdések taglalása nem akadályozza meg Amenábart abban, hogy egy minden ízében szórakoztató filmet készítsen. Egyúttal kifejezze a mozi iránti rajongását, ami abban artikulálódik, hogy valamennyi központi alak – más-más módon ugyan, de – a film médiumának megszállottja. Eltökélt filmkészítők (a gyilkosfigura és a snuff-filmek – mondjuk így – producere), mániákus fogyasztók (Ángela jobbkeze, az erőszakért és pornóért rajongó Chema), és elkötelezett elemzők (maga Ángela) népesítik be a történetet, illetve harcolnak egymással a kamerákkal preparált és filmplakátokkal dekorált sötét belsőkben. Amenábar a filmplakátokat a figurák karakterizálására használja, ezért is szerepelnek ennyire különböző műfajú és hangfekvésű darabok egymás mellett, az Otthonom, Idahótól kezdve a Klute-on és a Kannibál holokauszton át az Alienig.

A Halálos tézis korántsem hibátlan film: utolsó harmada nagyon elnyújtott, egyes megoldásai pedig dramaturgiailag problémásak (érthetetlen például, hogy miért az egyetemen őrzik szörnyűséges műveiket a filmkészítő mészárosok, hiszen itt avatatlan személyek is megtalálhatják azokat; de fura az is, hogy túlságosan könnyen szabadulnak ki a hősök a börtönkatakombából stb.). Mindazonáltal Amenábar már ebben a filmjében megragadóan mesél, atmoszférateremtésből, karaktervezetésből pedig szinte tökéleteset nyújt – így munkája méltó nyitánya pályájának.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10254