KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rio

Pálos Máté

Rio – amerikai, 2011. Rendezte: Carlos Sardanha. Írta: Todd Jones, Earl Richey Jones és Carlos Sardanha. Kép: Renato Falcao. Zene: John Powell. Gyártó: Blue Sky Studios / 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 86 perc.

Mikor az egészestés animáció túllépett a történetmesélésen, és a háromdimenziós attrakció mellett további szórakoztatási faktorra áhítozik, a másfélórás mozgóképet egy hatalmas partira cserélve, keresve sem lehetne jobb helyszínt találni Rio de Janeirónál. A Rio főszereplője nem is a gyáva, „földhözragadt” Azúr, aki a madárdílerek és újdonsült papagájszerelme miatt kénytelen szárnyra kelni, sőt nem is a perifériára szorult emberi karakterek, hanem a magával ragadó karneváli hangulat, a dzsungel ezer színében virító forgatag. A jelmezbe öltözött táncosok mellett a madarak is magukénak érzik a szamba lelkét, így aztán a romantikus kalandfilm átmenet nélkül fordul folyton buliba. Azúr új barátai meglepő egyéniségek, egyszerre gondoskodnak a váratlanul fel-feltörő humorról és a remek dalokról, az érzelgős Disney-módszer helyett a parti ürügyén használva a lendületes dallamokat.

A Jégkorszak trilógia alkotóitól nem is várunk kevesebbet, mint egy minden percében szórakoztató, idegen tájakra kalauzoló, látványos, olykor megható, máskor az adrenalinszintet egekbe szöktető filmet, melynek a története is megáll a lábán. Ahogy Azúr, a Minnesotában nevelkedett arapapagáj megtalálja helyét az ég és a föld között, a kalandba bekapcsolódó Rio de Janeiró-i árva kisfiú is letér a kisstílű bűnözés útjáról. Főszereplőink, legyenek állatok vagy emberek, mind a rikító színek és szenvedélyes dalok hazájában találják meg helyüket. A már jól ismert, de ismét szépen végigvezetett történet megvalósítása minden percében élvezetes, így a mostanában futó gyermekded animációk után végre ismét a mozikba került egy mese, amelyhez csak alibiként kell magunkkal ráncigálnunk a szomszéd kislányát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10675