KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy fehér, fehér világ

Zalán Márk

Beli, beli svet – szerb-német-svéd, 2010. Rendezte: Oleg Novković. Írta: Milena Marković Kép: Mladin Čolaković. Zene: Boris Kovač. Szereplők: Jasna Ðuričić (Ruzica), Uliks Fehmiu (Kralj), Hana Selimović (Rosa), Meto Jovanovski (Crni), Marko Janketić (Tigar) Gyártó: Hepp Film/Ostlicht Filmproduktion. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 121 perc.

A belgrádi társadalmat kíméletlen szatírával ábrázoló Az ördög városa, valamint a felnõtté válásról szóló Tilva Ro¹ után egy újabb szerb alkotás, az Egy fehér, fehér világ kerül a hazai mûvészmozikba. Rendezõjének olykor túlságosan gyakran ismételt motívumai (nyomasztó, szürke panelmiliõ, füstölgõ gyárkémények, heves indulatok, alkoholba fojtott fájdalmak, kilátástalan sorsok) hamisítatlan kelet-európai atmoszférát sugároznak, és e tekintetben illeszkednek az említett mûvekhez, ám a film egy valamiben erõsen eltér tõlük. A szereplõk a történet bizonyos pontjain – fõleg elkeseredésükben, alkoholmámorban – váratlanul dalra fakadnak és eléneklik addigi életük eseményeit, illetve vágyaikat. Ezek a musicalekre emlékeztetõ jelenetek nemcsak azért bosszantóak, mert látványosan kilógnak a film realista stílusából és megakasztják az elbeszélés amúgy is lassú folyását, hanem mert az alkotók így kívánták színesebbé tenni karaktereiket ahelyett, hogy ezt a többi, ének nélküli részben tették volna. Pedig az alaptörténet sok lehetõséget rejtett magában: Ruzica, aki férje meggyilkolásáért ült börtönben, évek elteltével hazatér, hogy életét újra kezdhesse. Amikor megtudja, hogy egyik volt szeretõje a lányával randevúzik, kiborul, és mindent elkövet annak érdekében, hogy véget vessen a kapcsolatnak. Ruzica ugyanis olyan szörnyû információ birtokában van, melynek talán nem is kellene napvilágra kerülnie.

Novkoviæ filmjének számos pillanata egyértelmûen a klasszikus görög drámákra emlékeztet, azonban nélkülözi azoknak mesterien felépített feszültségét és a tragédiák súlyosságát. Ezek kidolgozása helyett inkább arra törekedett, hogy minél hatásosabban mutassa be Bor városának indusztriális környezetét és a dalokon keresztül a szereplõk komplikált érzelmeit. Vérbeli hangulatfilm elkészítésére tett kísérletet, ám a realizmus és az énekes betétek összeférhetetlensége miatt ez sajnos nem sikerült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10815