KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törnek a kromoszómák

Tamás Amaryllis

Elkészült az orenburgi munkavállalók kálváriájáról szóló trilógia második része, a Törnek a kromoszómák. Az elsőt (Szállnak a varjak) egy éve mutatták be; az a károsultakat faggatta, ez a hivatalos vizsgáló bizottság tagjait.

Elemi etikai szabályok kényszerítik az orvost, hogy feltétel nélküli segíteni akarással, a betegséget kiváltó okok megtalálásával válassza ki a legkorrektebb gyógyító módszert. És itt van a dolog aláaknázva – jelenti ki az orenburgiak kivizsgálását végző orvos, aki nem klasszikus megbetegedéseket regisztrál, hanem évekkel később jelentkező, kémiai ártalmak, toxikumok, sugárfertőzöttség kiváltotta maradandó egészségkárosodást. Úgy tűnik, az ügy már nem söpörhető tovább a szőnyeg alá, éveken, évtizedeken át rejtegetett titkok buknak elő a személytelenség maszkjai mögül. De a hivatalos egyhelyben toporgás mégis azt a gyanút kelti, mintha azt várnák tőlünk, hogy megütközés nélkül fogadjuk el valóságnak, amit tegnap még lehetetlennek tartottunk, vagy amiről nem tudhattunk. A szakma presztízse előrébb valónak tetszik a tisztázásnál, a népjóléti miniszter lényeges információt nem tartalmazó mondatai, a „terhes örökségre” hivatkozás aligha elégíti ki a kárvallottakat. Ösztönösen védekezik: „nem érdemes itt évtizedes pereket nyitni”... „viruló egészségű, tagbaszakadt” ellenpéldát említ, s hogy „fölösleges félelmeket gerjesztenünk magunkban és másokban... bár nehéz az elkerülési folyamat” A radioaktív, vegyi fertőzés okozta génkárosodást kutató orvosnő megdöbbentő egyszerűséggel szemlélteti: az eltört kromoszómákban a maradék, rákos formációt tartalmazó onkogén generációkon keresztül viszi tovább a rossz utasítást, a letört regresszor gén hiányában.

A film alkotói nem tesznek mást, mint az orenburgi orvosi bizottság képviselőivel készített interjúikkal, archív felvételekkel nyilvánosan és nyíltan kérik a mai rendszer érintett vezetőit, hogy szenteljenek figyelmet a felvetett összefüggésekre, s történelmi, szakmai felelősségüknek megfelelően cselekedjenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/04 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=544