KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hazárd megye lordjai

Kárpáti György

 

A hetvenes-nyolcvanas évek divatja továbbra is tart. Miközben újra menő a trapéznadrág, a csíkos és a kockás, a hetvenes-nyolcvanas évek zeneszámainak aktualizált változatai válnak slágerré, a mozikban is szép lassan egymást követik az egykori sikersorozatok felelevenítései. A nosztalgialáz egyelőre töretlen, a Charlie angyalai és a Starsky és Hutch után most a Hazárd megye lordjain a sor, hogy Hollywood mecénásai megkérdőjelezhető minőségű, s az 1979 és 1985 között vetített szériához méltatlan kilencven perccel ábrándítsák ki a bennük még mindig vakon bízókat. Csakúgy, mint a Starsky és Hutch esetében ezúttal is csupán a díszletek és a jelmezek emlékeztetnek a letűnt korra, s a (brandként szolgáló) nevek és helyszínek az egykori sorozatra, minden mást sikerült kifelejteni a feldolgozás során. A Starsky és Hutch elrontásáért felelős író, John O’Brien folytatja a megkezdett ámokfutását, a Hazárd megye lordjaiban a két főhőst egy tollvonással kivezeti eredeti közegükből. A 69-es Dodge Charger szép kiegészítőként ismét feltűnik ugyan, s a két főhős ezúttal is farmerben és – esetenként – kockás-csíkos ingben fricskázza meg Roscót és a rend őreit, azonban a film némiképp váratlanul egyszer csak tinivígjátékba torkollik, s az értetlen néző szembesül a közhelyszerű kolesz-jelenetekkel, a ledéren öltözött, szexuálisan túlfűtött bombázó egyetemista lányokkal, a kínos füstös-jointos klisével, valamint néhány sértően lapos viccelődéssel.

Pedig a Hazárd megye lordjai ordít a poros utakon felvett hosszú autósüldözésekért, a vér nélküli kocsmai bunyókért, a vidéki folklór ábrázolásáért. Pont az eredeti nosztalgikus hangulatát, a vidéki idillt ölték ki az alkotásból. A lebőgéshez azonban hozzájárultak a rosszul megírt dialógok, a csapnivaló színészek, de mindenekelőtt az átgondolt koncepció hiánya is. És ezt nem feledteti a csinos énekesnő, Jessica Simpson időnkénti látványa és bikinis villanása sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8409