KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
TELEVÍZÓ
• György Péter: A fogyasztók lázadása Televízió a szorongás kora után
• Schubert Gusztáv: Képernyővédők Tévé a Marsról
TITANIC
• Hirsch Tibor: Láss velem, ha mersz! Hullámtörők
• Vágvölgyi B. András: Amerikai mitológiák Titanic: Szép Újvilág
• Galambos Attila: Összkomfortos szegénység Titanic: Dover sziklái
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Zampano ostora Fellini-tengerek, Fellini-nők
• Ardai Zoltán: Piazza Grande Koboldok, kimérák, nők
• Korcsog Balázs: Persona, avagy az utolsó lovag Fellini Casanovája
MAGYAR FILM
• Gervai András: Államgyár eszélgetés Marosi Györggyel
• Gervai András: Mafilm-(válság)krónika
• Zachar Balázs: Miénk a filmgyár? Beszélgetés Sipos Kornéllal
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Így jött Marx József: Jancsó Miklós két és több élete
MULTIMÉDIA
• Beregi Tamás: Paripák, pisztolyok, nagyítólencsék Kalandfilm és kalandjáték
FESZTIVÁL
• Bogdán László: Tragédiák a végeken Román-magyar filmszemle
• Geréb Anna: Kultuszharc Moszkva
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Az őszi falevél útja Film...
• Varga Balázs: A titok nyitja Felicia utazása
• Turcsányi Sándor: Eurázsió Luna papa
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Az óceánjáró zongorista legendája
• Gervai András: A világ második legjobb gitárosa
• Pápai Zsolt: Űrcowboyok
• Köves Gábor: Terítéken a nő
• Varró Attila: Ház a Kísértet-hegyen
• Vidovszky György: A sejt
• Kömlődi Ferenc: Háború a Földön
• Hungler Tímea: Temetetlen múlt
• Kézai Krisztina: Dínó
• Tamás Amaryllis: Egerszegi
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Blokád

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

London Boulevard

Roboz Gábor

London Boulevard – amerikai-brit, 2010. Rendezte és írta: William Monahan. Kép: Chris Menges. Zene: Sergio Pizzorno. Szereplők: Colin Farrell (Mitchell), Ben Chaplin (Billy), Keira Knightley (Charlotte), Anna Friel (Briony). Gyártó: Henceforth / GK Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 103 perc.

A „hűvösről szabadult ex-bűnöző boldogulása a nagyvilágban” bejáratott történetséma a gengszterfilm műfajában (Carlito útja, Mona Lisa), a téma valóban izgalmas feldolgozásának tehát valahogyan győzedelmeskednie kell az „utolér a múlt” és az „úgysem lehetsz mintapolgár” kliséi felett. Az eszelős tempóban alkotó Ken Bruen London Boulevard című 2001-es hard-boiled regénye ezt a feladatot úgy oldja meg, hogy inkább a formára erősít rá: bár a szellemes krimireflexiókkal teli Alkony sugárút-parafrázis (amelyben egy ex-fegyenc az erőszakos életforma folytatása helyett inkább egy kiöregedett színésznő szolgálatába áll) tartalmát tekintve is felmutat ínyencségeket, a közhelyes sztorit igazán az ír szerző egyedülálló minimalizmusa teszi élővé.

A többnyire hozott anyagból dolgozó forgatókönyvíró, William Monahan (A tégla, Hazugságok hálója) első rendezése több lényeges ponton is módosít az alapanyagon: egyebek között nagyobb hangsúlyt helyez a bosszúállás-szálra, a regény két nőfigurájának egybegyúrásával valamelyest elhomályosítja a Wilder-mozira vonatkozó párhuzamot, és főhőse sorsát is máshogyan képzeli el. Monahan teljesen korrektül rajzolja meg az angol miliőt és a jobbára vázlatos figurákat, valamennyit képes átmenteni a könyv humorából, a főhős morális beállítottságának kezelése pedig azt a zavarba ejtő helyzetet eredményezi, hogy a London Boulevard gengszterfilmjében épp a hős nem tekinthető valódi gengszternek. Hiába azonban a tisztességes anyagkezelés és a rendező egészen eredeti (és abszurdba hajló) ötlete a lezárásra, a stílus hiányát semmivel sem pótolhatja. A Scorsesétől ellesett agresszív zenehasználat ellenére Monahan munkájának se íze, se bűze, ami kivált akkor különösen kellemetlen, ha az alkotó nevének irdatlan betűmérettel történő hirdetése a vásznon valamiféle szerzői jelenlétet hivatott jelezni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10563