KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
TELEVÍZÓ
• György Péter: A fogyasztók lázadása Televízió a szorongás kora után
• Schubert Gusztáv: Képernyővédők Tévé a Marsról
TITANIC
• Hirsch Tibor: Láss velem, ha mersz! Hullámtörők
• Vágvölgyi B. András: Amerikai mitológiák Titanic: Szép Újvilág
• Galambos Attila: Összkomfortos szegénység Titanic: Dover sziklái
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Zampano ostora Fellini-tengerek, Fellini-nők
• Ardai Zoltán: Piazza Grande Koboldok, kimérák, nők
• Korcsog Balázs: Persona, avagy az utolsó lovag Fellini Casanovája
MAGYAR FILM
• Gervai András: Államgyár eszélgetés Marosi Györggyel
• Gervai András: Mafilm-(válság)krónika
• Zachar Balázs: Miénk a filmgyár? Beszélgetés Sipos Kornéllal
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Így jött Marx József: Jancsó Miklós két és több élete
MULTIMÉDIA
• Beregi Tamás: Paripák, pisztolyok, nagyítólencsék Kalandfilm és kalandjáték
FESZTIVÁL
• Bogdán László: Tragédiák a végeken Román-magyar filmszemle
• Geréb Anna: Kultuszharc Moszkva
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Az őszi falevél útja Film...
• Varga Balázs: A titok nyitja Felicia utazása
• Turcsányi Sándor: Eurázsió Luna papa
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Az óceánjáró zongorista legendája
• Gervai András: A világ második legjobb gitárosa
• Pápai Zsolt: Űrcowboyok
• Köves Gábor: Terítéken a nő
• Varró Attila: Ház a Kísértet-hegyen
• Vidovszky György: A sejt
• Kömlődi Ferenc: Háború a Földön
• Hungler Tímea: Temetetlen múlt
• Kézai Krisztina: Dínó
• Tamás Amaryllis: Egerszegi
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Blokád

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Koszorúslányok

Alföldi Nóra

Bridesmaids – amerikai, 2011. Rendezte: Paul Feig. Írta: Annie Mumolo és Kristen Wiig. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: Michael Andrews. Szereplők: Kristen Wiig (Annie), Maya Rudolph (Lillian), Rose Byrne (Helen), Chris O’Dowd (Rhodes), Jill Clayburgh (Annie édesanyja).Gyártó: Apatow Productions / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

Judd Apatow vígjátékguru mindez idáig makulátlan filmográfiával dicsekedhetett; íróként, producerként, rendezőként kevés bukta és még kevesebb szakmai szégyenfolt szegélyezte karrierjét – ám a diadalmenet 2011-re megtörni látszik. Ennek az égésnek azonban nagyobb a füstje mint a lángja, a Koszorúslányok ugyanis remélhetően inkább egy kísérleti baki, sem mint egy tendencia kifulladását jelző mutáns szörnyszülött.

A Koszorúslányok-akció több ponton is kockázatosnak bizonyult és minden rizikófaktornál egyértelműen megbukott. Az anyagot, az Apatow-udvartartásban újoncnak számító, pár B-filmet maga mögött tudó, az amerikai Office, Arrested Developement, Sabrina, a tiniboszorkány sorozatok bérencrendezőjeként tevékenykedő Paul Feig dirigálta, aki gyakorta ereszti szélnek a legdurvább vicceket, hogy azok csendes kínjukban értelmetlenül görgedezzenek a vásznon. Így esett meg az, hogy a szingli-koszorúslány pokoljárását valahol a 40. perc közelében egy majdnem tízperces, esküvői ruhaszalonban előadott hasmenéses-hányós geg-koreográfia díszíti, húsz perccel később pedig az alkotók egy eljegyzési buli rituális szétverésével alázzák porig a főhősnőt. Apatow a vígjáték Bergmanjaként, a sajgó lelkek komédiáját prezentálta mindezidáig, ám tény, hogy elsősorban férfi karakterekkel csábította a nézőt azonosulásra; a Koszorúslányok különlegessége az, hogy az eddigi bevált fogásokat nőre alkalmazza. Rendezője azonban elveti a sulykot, a gore-gegek – melyek egyébként igen nemes trendet képeznek a kacagtatás szép hagyományaiban – úgy lógnak csálén az esküvői filmbe csomagolt szinglidrámában az elmagányosodásról, mint menyasszonyi ruhán a síkabát. Ráadásul a mű hemzseg az érzékeny pillanatoktól, romantikus elemektől, elvarratlan szálakat hagy függőben és kérdéses tanulságokkal járó vég zárja – filigrán, törékeny, gyengéd darabnak indult, otromba, lánctalpas monstrum lett belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10679