KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
TELEVÍZÓ
• György Péter: A fogyasztók lázadása Televízió a szorongás kora után
• Schubert Gusztáv: Képernyővédők Tévé a Marsról
TITANIC
• Hirsch Tibor: Láss velem, ha mersz! Hullámtörők
• Vágvölgyi B. András: Amerikai mitológiák Titanic: Szép Újvilág
• Galambos Attila: Összkomfortos szegénység Titanic: Dover sziklái
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Zampano ostora Fellini-tengerek, Fellini-nők
• Ardai Zoltán: Piazza Grande Koboldok, kimérák, nők
• Korcsog Balázs: Persona, avagy az utolsó lovag Fellini Casanovája
MAGYAR FILM
• Gervai András: Államgyár eszélgetés Marosi Györggyel
• Gervai András: Mafilm-(válság)krónika
• Zachar Balázs: Miénk a filmgyár? Beszélgetés Sipos Kornéllal
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Így jött Marx József: Jancsó Miklós két és több élete
MULTIMÉDIA
• Beregi Tamás: Paripák, pisztolyok, nagyítólencsék Kalandfilm és kalandjáték
FESZTIVÁL
• Bogdán László: Tragédiák a végeken Román-magyar filmszemle
• Geréb Anna: Kultuszharc Moszkva
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Az őszi falevél útja Film...
• Varga Balázs: A titok nyitja Felicia utazása
• Turcsányi Sándor: Eurázsió Luna papa
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Az óceánjáró zongorista legendája
• Gervai András: A világ második legjobb gitárosa
• Pápai Zsolt: Űrcowboyok
• Köves Gábor: Terítéken a nő
• Varró Attila: Ház a Kísértet-hegyen
• Vidovszky György: A sejt
• Kömlődi Ferenc: Háború a Földön
• Hungler Tímea: Temetetlen múlt
• Kézai Krisztina: Dínó
• Tamás Amaryllis: Egerszegi
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Blokád

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legjobb szándék

Forgács Nóra Kinga

Din dragoste cu cele mai bune intentii – román, 2011. Rendezte és írta: Adrian Sitaru. Kép: Adrian és Mihail Silistenau. Szereplők: Aura Calarasu (Doktor), Magda Catone (Lia), Mirela Cioaba (Elena), Victoria Cocias (Diana). Gyártó: 4 Proof Film / Cor Leonis Films. Forgalmazó: Szuez Film kft. Feliratos. 105 perc.

Adrian Sitaru a Sporthorgászat című, bűnvezérelt műfajokkal kacérkodó, sötét humorú, analitikus szemléletmódú és kizárólagosan szubjektív beállításokkal dolgozó, ily módon elidegenítő hatású első nagyjátékfilmjével hívta fel magára a figyelmet — a Legjobb szándék című másodikkal pedig elnyerte a Locarnói Filmfesztiválon a legjobb rendezésért járó díjat. A Legjobb szándék az első film által kijelölt nyomvonalon halad, ha az elidegenítő hatások tudatos alkalmazását szemléljük, éppen ezek által billenti jóval kellemetlenebb helyzetbe nézőjét. Hőse Alex igazi korunk fia, a 30-as évei közepén is csak „félkész” felnőtt, aki a férfiúi és a gyermeki önzés szimptómáit gyúrja össze magában, és aki a legjobb szándékkal sem mondható szimpatikus figurának. Mikor az apja telefonál, hogy az édesanyja szélhűdést szenvedett el, az első vonattal hazautazik a fővárosból.

A családi dráma szétszálazása már a néző dolga, akinek az érdeklődését a nehezen szerethető főszereplő szinte állandó jelenlétén kívül a filmben hallható folyamatos dikció (ha nincs jelen másik szereplő, akkor Alex telefonál), és a Sporthorgászatot idéző, de kevésbé gördülékenyen működő elidegenítő-önreflektív filmnyelv is próbára teszi. Sitaru kamerája rendre egy-egy szereplő nézőpontjába helyezkedik, mikor mégsem, akkor pedig szokatlan beállításokkal és gépmozgásokkal teszi szemmel láthatóvá tulajdon jelenlétét — ám közben épp a nézőpontok, a helyes nézőpont ügyében akarja tudatosan bizonytalanságban hagyni nézőjét. Sitaru pontos képet alkot hétköznapi figuráiról, az emberi kommunikáció nyavalyáiról. Nem állít, inkább kérdez. Így válik pőrén láthatóvá a kései felnőtté válás, az önzés, a figyelmetlenség, a szeretetvágy, a szeretet maga – valamiféle egzisztenciálisan zajos-büdös-ködös-szép állapot, Alex „gyermekkorának” vége, az első, ügyetlen szembesülés a valódi veszteség lehetőségével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10937