KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
TELEVÍZÓ
• György Péter: A fogyasztók lázadása Televízió a szorongás kora után
• Schubert Gusztáv: Képernyővédők Tévé a Marsról
TITANIC
• Hirsch Tibor: Láss velem, ha mersz! Hullámtörők
• Vágvölgyi B. András: Amerikai mitológiák Titanic: Szép Újvilág
• Galambos Attila: Összkomfortos szegénység Titanic: Dover sziklái
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Zampano ostora Fellini-tengerek, Fellini-nők
• Ardai Zoltán: Piazza Grande Koboldok, kimérák, nők
• Korcsog Balázs: Persona, avagy az utolsó lovag Fellini Casanovája
MAGYAR FILM
• Gervai András: Államgyár eszélgetés Marosi Györggyel
• Gervai András: Mafilm-(válság)krónika
• Zachar Balázs: Miénk a filmgyár? Beszélgetés Sipos Kornéllal
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Így jött Marx József: Jancsó Miklós két és több élete
MULTIMÉDIA
• Beregi Tamás: Paripák, pisztolyok, nagyítólencsék Kalandfilm és kalandjáték
FESZTIVÁL
• Bogdán László: Tragédiák a végeken Román-magyar filmszemle
• Geréb Anna: Kultuszharc Moszkva
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Az őszi falevél útja Film...
• Varga Balázs: A titok nyitja Felicia utazása
• Turcsányi Sándor: Eurázsió Luna papa
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Az óceánjáró zongorista legendája
• Gervai András: A világ második legjobb gitárosa
• Pápai Zsolt: Űrcowboyok
• Köves Gábor: Terítéken a nő
• Varró Attila: Ház a Kísértet-hegyen
• Vidovszky György: A sejt
• Kömlődi Ferenc: Háború a Földön
• Hungler Tímea: Temetetlen múlt
• Kézai Krisztina: Dínó
• Tamás Amaryllis: Egerszegi
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Blokád

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vadászkunyhó

Szántó Péter

 

Soha jobb indítást: a többnyire tündérien mikrorealista cseh filmművészetnél a néző máris kellemesen borzong, ha egy mozi azzal kezdődik, hogy a háború utolsó negyedórájában hősi halált hal egy polgár, miközben körülötte mindenki – a szomszédai, barátai, sőt még családja is – már a békével törődik, a holnapra gondol. Csak még el kell temetni a hőst, megadni neki a tisztességet, miközben oly értelmetlen: miért is volt neki fontos, hogy azt a nyavalyás kis hidat ne robbantsák föl május 9-én a németek?

Aztán – stílszerűen – mintha elvágták volna.

Egy néha össze-vissza bogozott, néha meg éppenséggel iparosmódra csomózott szőnyegen ez az első elvarratlan szál. Az epizód groteszk élettelisége csak fölvillan, hogy máris haladjunk tovább a nehezen követhető, nem is nagyon érdekes történetben. Karel Kachyňa nem először mutatja egy gyerek szemével a háborút, s az azt követő napok krónikáját. Ezúttal is erről van szó: a Felső-Morvaországba vándorló anya és két csemetéje mindenféle dolgokon mennek át, melyeket nem is nagyon érdemes elmesélni, hiszen akit az ilyesmi érdekel, azt úgyis érdekelni fogja, aki viszont gyakran jár moziba, már sokszor látta mindezt, más filmekben is.

Ami még érdekessé tehetné a történetet: a helyszín lélektana. A kezdés képsorai mellett ez a különben kiváló rendező másik remek ötlete a filmre. „Népi német” vidéken vagyunk, Európa egykori leigázói most űzött vadak a saját szülőfalujukban, a nők kényszermunkán, a férfiak az erdőben, puskával, miközben az új, köztársasági hatalom már fenekedik ellenük. E helyzetből is csak egy kétszárnyú melodráma kerekedik ki azonban: a baloldalisága miatt a náci érában meghurcolt, s most is bizalmatlanul kezelt volksdeutsch papa, és az ő, kerékvágásból kitörni nem tudó SS fia végül is összefüggő élete, meg halála.

És itt a kunyhó, mely a szent csodaforrással együtt valamiféle szimbólumot volna hivatva képezni. Megfejteni nem életbe vágó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/01 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5937