|
|
|
Láttuk mégGyilkos bolygóFarkas Miklós
Peter Hyams Idegen föld című opusza, amely a magyar keresztségben a kicsit bombasztikusan hangzó Gyilkos bolygó nevet kapta, a messzi jövőben játszódik, de bárhogyan nézzük is, meglehetősen földhöztapadt filmecske. Mindaz ugyanis, ami itt a tudományos-fantasztikus műfaj égisze alatt történik, történhetne akár napjainkban is, mondjuk egy nagy amerikai üzem háza táján. Igen ám, csakhogy ez esetben elveszne a film bukéja, a galaktikus bányamonstrum valóban szemkápráztató díszlete. Valahogy úgy van ezzel Hyams, mint Orson Welles a filmgyárral, aki amikor először lépte át annak küszöbét, így kiáltott fel: „Ilyen csodálatos játékszert még egyetlen gyerek sem kapott!” Rendezőnk örül a – leginkább egy tangóharmonika belsejére emlékeztető – folyosóknak, szuperbiztos páncélkamrák ajtajait formáló be- és kijáratoknak, villogó műszerfalaknak, sejtelmes fényeknek, félhomálynak. Egyszóval annak a profi módon előállított apparátusnak, mellyel valószínűvé, mi több, izgalmassá szeretné tenni a titánbányászok között elterjedt rejtélyes öngyilkossági láz miértjét kutató űr-seriff véres, üldözésekkel, lövöldözésekkel, verekedésekkel teli históriáját. A Gyilkos bolygó speciális akciófilm, sajnos a legrosszabb fajtából. Miközben fényesen példázza, hogy 1. igazi téma hiányában a horror után a kalandfilm is új színhelyet keres magának; 2. nem lehet mindent a sablonokra, meg a dús fantáziájú látványtervezőkre bízni.
Mert való igaz, minden percben történik itt valami. Csakhogy két hosszú órán át Hyams sem tudja (meg hát nem is lehet) olyan sebességgel pergetni az (ezerszer látott) eseményeket, hogy a néző csak a „körítésre”, csak a háttérre figyeljen. (Hasonlóképp hiábavaló kísérlet Hyams azon igyekezete, amellyel közönsége mindent elsöprő rokonszenvét próbálja megnyerni főhőse számára.)
A film utolsó harmadában seriffünk végre-valahára rájön a titok nyitjára, ezért két bérgyilkost küldenek a nyakára. Ha a gazok nem lennének oly bugyuták, bizonnyal pórul járna, ráadásul az összecsapáskor még tulajdon emberei is elfordulnak tőle. Nos, ez a rész Fred Zinnemann klasszikus westernjéből, a Délidőben című filmből való szemérmetlen kopírozás. Mentségül csak az szolgál, hogy itt végre nyilvánvalóvá válik Hyams filmjének üzenete: nincs új a Nap alatt, még akkor sem, ha az a Nap történetesen nem ránk, hanem egy ál-sci-fi hőseire szórja gyér sugarait.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1042 átlag: 5.43 |
 |
|
|
|
