KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Schubert Gusztáv: A prófécia éve 2001. Űrodüsszeia
• Bodoky Tamás: Időmátrix Beszélgetés Galántai Zoltánnal, Székely Lászlóval és Szilágyi Ákossal
• N. N.: Az Űrodüsszeia és a technika
• Dániel Ferenc: Űrkaland és laposfogó MIR-képek
• Nyírő András: Se HAL, se drót
• Karátson Gábor: Szkifisztalker Tarkovszkij jövőképe
• Schubert Gusztáv: Dr. Mocsok A rosszízlés diadala
• Pápai Zsolt: A néző meztelen Tabu a kukában
• Beregi Tamás: Excrementum sacrum A betiltott test
• Békés Pál: Tök sirály! Szleng-szinkron
ANIMÁCIÓ
• Varró Attila: Utópia a rajzlapon Miyazaki Hayao
• Láng István: Dragon Ball, a kultuszmese Botrány-anime
MAGYAR MŰHELY
• Bársony Éva: Ideológiai kalandfilm Beszélgetés Fekete Ibolyával
TELEVÍZÓ
• Mihancsik Zsófia: Képszabadság Beszélgetés a magyar médiáról Dessewfy Tiborral és Kovács András Bálinttal
• Bóna László: Csevegő fejek Távduma
• Bodolai László: Perpatvar és paragrafus Jogi show
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Pacsmag Egyszer élünk
• Bori Erzsébet: Álomalkotó népek A másik ember iránti féltés diadala
• Bikácsy Gergely: Vándorvitorlán Agyő, édes otthon!
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A vágy forradalma
• Ágfalvi Attila: Vatel
• Boronyák Rita: Pokémon
• Varró Attila: Blöff
• Pápai Zsolt: A 6. napon
• Békés Pál: A Kelet az Kelet
• Mátyás Péter: A bájkeverő
• Kézai Krisztina: Apádra ütök
• Strausz László: Zűrzavar
• Tamás Amaryllis: Charlie angyalai
• Hungler Tímea: Sátáni játszma
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Illés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Magam ura

Baski Sándor

Mot naturen – norvég, 2014. Rendezte és írta: Ole Giaever. Kép: Oystein Mamen. Zene: Ola Flottum. Szereplők: Ole Giaever (Martin), Rebekka Nystabakk (Helle), Marte Magnusdotter (Signe). Gyártó: Mer Film. Forgalmazó: Cinefil Co kft. / Magyarhangya. Feliratos. 80 perc.

Zsákutcába kormányozott élet, kapuzárási pánik, családi tragédia – lelki zavaraira a modern nyugati ember gyakran keres gyógyírt a komoly fizikai kihívást jelentő túraútvonalakon, ahogy azt az egyre izmosabb Camino-kultusz, vagy a szervezett Himalája-expedíciók népszerűsége is tanúsítja. Szezonjuk van a hasonló, többnyire önéletrajzi beszámolókon alapuló, spirituális kirándulásokat dokumentáló filmeknek (Út a vadonba, Vándorút, Tracks, Vadon), amelyek a természetfilmbe illő képsorokat a főhős életének flashbackekben felvillantott kulcspillanataival vegyítik. A friss norvég verzió, a Magam ura részben a „műfaj” paródiájának is tekinthető, itt ugyanis nincs szó extrém, de még valódi fizikai próbatételről sem, kínosan átlagos főhősünk, Martin mindössze egy hétvégi hegyi futásra indul, és a legnagyobb viszontagság, ami éri, hogy még a semmi közepén sem tud önkezével örömöt szerezni magának, anélkül, hogy meg ne zavarnák.

Frivol pillanatai ellenére az alapos önvizsgálat a Magam urában sem marad el. Ole Giaever, aki nem csak író-rendezője, de főszereplője is a filmnek, beinvitálja a nézőt Martin fejébe. Folyamatosan halljuk a harmincas férfi cenzúrázatlan belső monológját, amely unalmas életét és rutinná fásult házasságát járja körbe, de apjával való kapcsolata is terítékre kerül. Giaever leleménye, hogy az emberi gondolkodás asszociatív, csapongó természetét is reprodukálja, vagyis azt, ahogy egymásnak adják a stafétát az infantilis, a triviális, az abszurd és a komoly gondolatvillanások. Tulajdonképpen nem történik semmi rendkívüli: egy banális életút harmadán egy banális figura számot vet saját jelentéktelenségével. Nincs katarzisba torkolló sorsfordító utazás, csak egy feszültség levezetésére szolgáló hétvégi tisztítókúra, ami után ugyanott folytatódhatnak az unalmas átlagpolgár szürke hétköznapjai, de pont ez a nemtörténés hitelesíti a fanyar humorú, kíméletlenül őszinte produkciót.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12198