KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Schubert Gusztáv: A prófécia éve 2001. Űrodüsszeia
• Bodoky Tamás: Időmátrix Beszélgetés Galántai Zoltánnal, Székely Lászlóval és Szilágyi Ákossal
• N. N.: Az Űrodüsszeia és a technika
• Dániel Ferenc: Űrkaland és laposfogó MIR-képek
• Nyírő András: Se HAL, se drót
• Karátson Gábor: Szkifisztalker Tarkovszkij jövőképe
• Schubert Gusztáv: Dr. Mocsok A rosszízlés diadala
• Pápai Zsolt: A néző meztelen Tabu a kukában
• Beregi Tamás: Excrementum sacrum A betiltott test
• Békés Pál: Tök sirály! Szleng-szinkron
ANIMÁCIÓ
• Varró Attila: Utópia a rajzlapon Miyazaki Hayao
• Láng István: Dragon Ball, a kultuszmese Botrány-anime
MAGYAR MŰHELY
• Bársony Éva: Ideológiai kalandfilm Beszélgetés Fekete Ibolyával
TELEVÍZÓ
• Mihancsik Zsófia: Képszabadság Beszélgetés a magyar médiáról Dessewfy Tiborral és Kovács András Bálinttal
• Bóna László: Csevegő fejek Távduma
• Bodolai László: Perpatvar és paragrafus Jogi show
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Pacsmag Egyszer élünk
• Bori Erzsébet: Álomalkotó népek A másik ember iránti féltés diadala
• Bikácsy Gergely: Vándorvitorlán Agyő, édes otthon!
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A vágy forradalma
• Ágfalvi Attila: Vatel
• Boronyák Rita: Pokémon
• Varró Attila: Blöff
• Pápai Zsolt: A 6. napon
• Békés Pál: A Kelet az Kelet
• Mátyás Péter: A bájkeverő
• Kézai Krisztina: Apádra ütök
• Strausz László: Zűrzavar
• Tamás Amaryllis: Charlie angyalai
• Hungler Tímea: Sátáni játszma
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Illés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Alsó-Parnasszus magaslatán

A fekete múmia átka

Ardai Zoltán

Madarász Isti tévéfilmje még nem várva várt igazi Rejtő-adaptáció, de a magyar ponyvát termő kávéházi irodalmi televény szellemes rajza.

 

Rejtő ‘42-es évjáratú dialogikus miniregénye (vagy hosszúnovellája), A detektív, a cowboy és a légió éppúgy nem kaland-elbeszélés, mint ahogyan a rá alapozott ez évi tévéfilm, A fekete múmia átka sem egyenest felel meg a címének, hanem fölöttébb játékosan. Kalandossá stilizált kávéházi életkép az, ami a novellában – és Madarász Isti rendezésében is – kibontakozik, ám épp az ominózus stilizáció ott is, itt is különös értelmű, jelentékeny. A jelentés természetesen – a háromnegyed évszázados időkülönbség és a műnem-váltás okán – Madarásznál eleve eltér a rejtőitől, éspedig valamivel inkább, mint a nevezetes novella eddig született (részben hangjátéki) adaptációi esetében. Mégis, a tévéfilmi jelentés együtthangzása az eredetivel fennmarad, amihez éppen az kellett, hogy Madarász és a forgatókönyvet író Hegedűs Bálint szándékosan is elkalandozzanak A detektív…lapjaitól, elejtsék a szöveg betű szerinti követését.

Bár a kávéházi korban a Teréz körúti Nova ponyvairodalmi műintézet helyi szerzői gyakran tartózkodtak csoportosan a szemközti Bucsinszky asztalainál, de korántsem csakis itt (Rejtő a Japánban, mások más vendéglátóhelyeken több időt töltöttek), és vonulatuk fluktuációja is nagyobb volt, mint ami A detektív…-beli „Barbara tejbár” törzs-kompániájánál mutatkozik. A Barbara-kör tagjai egymással nem összetéveszthető, egyéni figurák, ugyanakkor szorosan összefűzi őket mégoly vetekedő szakmai fantáziájuk, és az az alapérzés, hogy ha már az életet egy Föld nevű büntetőtelepen kell letölteni, azt a legtisztesebb a garnizon valamelyik irodalmi kantinjába húzódva leróni. Ez a meghatározatlan külországi tájékon tengő rémtörténet-iparos klub: motivikus összegzés és kivetülés. A detektív…a pesti kolportázs-regénygyári brancs átképzelése e televény mennyei ideájává, úgy, hogy tagjai rengeteg apróságot furamód magukkal vihessenek az égbe (például azt a valahai pesti körülményt, hogy kiadónál bejáratos szerző félig írt kéziratlapjának letépett fele fizetőeszközként használható).

Humoros metszésével együtt hommage-jellegű novella A detektív..., még ha tiszteletadása olyasmit illet is, ami a megíráskor még jelenvaló volt. Ami felmagasztalódik benne, az nem maga a rejtői műhelyesztétika, hanem az a közeg, amelyben Rejtő magára talált, amelyből az ő regényszerzése kiemelkedett. Ekkortájt már – a barbárokra várva – mint emlékre tekintett a maga kávéházi jelenére. Ez az egyik oka a stiláris zöngék olykori összecsengéseinek A detektív… és Mándy Iván – moziemlékek, ó-hollywoodi varázsnevek álomlabirintusába nyíló – Zsámboky-novellái közt. „Egyébként” a Mi az, öreg?- novellafüzérből kivehetően Zsámboky kódorgásai állandóan valamiféle „Barbara presszó” környékén zajlanak ­(szóval már csak presszó…, de Zsámboky számára még így is inkább ködben imbolygó cél, mint tényleges törzshely).

Madarásznál megnyerő módon formázódik Rejtő-hommage a hozott anyagból. A fekete múmia átka visszahozza a Barbara-kört Pestre – mármint a platonikusan múltbeli Pestre, ahol természetes szokás a Centrált emlegetni –, és innen nyit filmes kedéllyel fantasztikus ablakokat a Vadnyugatra, sivatagba-őserdőbe, a Királyok völgyébe, a Jedikulába, akárhová, ahol szerző és kiadó harca nem vész el, csak átalakul. A zenei keretül is szolgáló régi-jazzes hangzatok az események során drámai-klasszikusakkal váltakoznak. A szereplők naturális elemeket és marionettes, vagy épp képregény-szerű kontúrosságot összehozó játéka jól sikerült vegyülék – Kovács Vandánál is, aki a gyerekeket vonszoló, hívatlanul a férj törzsasztalához nyomuló írófeleség égi mását hozza.

 

A fekete múmia átka – magyar tévéfilm, 2015. Rendezte: Madarász Isti. Írta: Rejtő Jenő kisregényéből Hegedűs Bálint. Kép: Nagy András. Zene: Parádi Gergely. Hang: Major Csaba. Vágó: Politzer Péter. Képregény: Garisa H. Zsolt. Szereplők: Schmied Zoltán (Plock), Radnay Csilla (Evelin), Haumann Péter (Örmény), Molnár Gusztáv (Gerzson), Szervét Tibor (Monsieur George), Hajduk Károly (Gringó), Józsa Imre (Gordon Pepi), Kovács Lajos (Szőrmester), Vásári József (Pugacsev), Hegedüs D. Géza (Szerző), Kovács Vanda (Mimi), Nagy Péter (Martin, a pincér). Támogató: NMHH Médiatanács. Gyártó: Film Positive. A Duna Televízió bemutatója. 62 perc.

 

 

 

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12461