KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Schubert Gusztáv: A prófécia éve 2001. Űrodüsszeia
• Bodoky Tamás: Időmátrix Beszélgetés Galántai Zoltánnal, Székely Lászlóval és Szilágyi Ákossal
• N. N.: Az Űrodüsszeia és a technika
• Dániel Ferenc: Űrkaland és laposfogó MIR-képek
• Nyírő András: Se HAL, se drót
• Karátson Gábor: Szkifisztalker Tarkovszkij jövőképe
• Schubert Gusztáv: Dr. Mocsok A rosszízlés diadala
• Pápai Zsolt: A néző meztelen Tabu a kukában
• Beregi Tamás: Excrementum sacrum A betiltott test
• Békés Pál: Tök sirály! Szleng-szinkron
ANIMÁCIÓ
• Varró Attila: Utópia a rajzlapon Miyazaki Hayao
• Láng István: Dragon Ball, a kultuszmese Botrány-anime
MAGYAR MŰHELY
• Bársony Éva: Ideológiai kalandfilm Beszélgetés Fekete Ibolyával
TELEVÍZÓ
• Mihancsik Zsófia: Képszabadság Beszélgetés a magyar médiáról Dessewfy Tiborral és Kovács András Bálinttal
• Bóna László: Csevegő fejek Távduma
• Bodolai László: Perpatvar és paragrafus Jogi show
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Pacsmag Egyszer élünk
• Bori Erzsébet: Álomalkotó népek A másik ember iránti féltés diadala
• Bikácsy Gergely: Vándorvitorlán Agyő, édes otthon!
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A vágy forradalma
• Ágfalvi Attila: Vatel
• Boronyák Rita: Pokémon
• Varró Attila: Blöff
• Pápai Zsolt: A 6. napon
• Békés Pál: A Kelet az Kelet
• Mátyás Péter: A bájkeverő
• Kézai Krisztina: Apádra ütök
• Strausz László: Zűrzavar
• Tamás Amaryllis: Charlie angyalai
• Hungler Tímea: Sátáni játszma
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Illés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Perlasca

Ágfalvi Attila

 

Giorgo Perlasca olasz marhakereskedőt 1944-ben Budapesten érte a nyilas hatalomátvétel. Noha annak idején a spanyol polgárháborúban a kommunisták ellen harcolt, náciellenes érzelmei miatt álnéven bujkálni kényszerült, menekülési kísérletei pedig drámai körülmények között sorra meghiúsultak, pedig vesztegetéssel, hamis útlevél vásárlásával és magas rangú pártfogók segítségével egyaránt megpróbálkozott. Aztán egy döbbenetes fordulattal és igazi talpraesett talján pimaszsággal üldözöttből zsidómentő spanyol diplomatává bűvészkedte át magát: bujdosásai során szembesülve a nyilas terror leírhatatlan és felfoghatatlan aljasságával, egy kétes eredetű, ámde magától Franco tábornoktól származó, nevére szóló iratot lobogtatva egyszerűen betört a háborús védettséget élvező spanyol nagykövetségre, diplomatává nyilvánította magát, és az igazi spanyol nagykövet távozása után annak szerepét átvéve színjátszástól, megvesztegetéstől, pofátlan hazudozástól és az állandó életveszélytől egyaránt vissza nem riadva (ráadásul a számára addigra már a spanyolok által biztosított egérutat, a svájci vízumot is elutasítva) zsidómentő magánakciókba kezdett. Közel ötezer ember köszönhette neki megmenekülését, mire a szovjet csapatok kifüstölték a nemzetvezető testvér utolsó gyilkosait is a fővárosból.

Ezt a valóban elképesztő történetet az olasz-magyar koprodukcióban készített film egyfajta jól ismert konzervatív, mutogatós-magyarázós, mindent a hiteltelenségig túldramatizáló filmnyelven mutatja be, míg a színészek a tőlük nyilván elvárt színpadiassággal, de egyes részletekben még így is átélhetően és megrendítően adják elő. A néző viszont csak a képzeletére hagyatkozhat, ha megpróbálja megérteni, hogyan és miféle indíttatásra tudhatta éppen ez a saját bevallása szerint is hétköznapi, az eseményekbe fatális véletlenek folytán belesodródó férfi a szinte már szürreálisan abszurd mértékű embertelenség közepette végbevinni mindazt, amire sajnos olyan kevesen voltak képesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1609