KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Schubert Gusztáv: A prófécia éve 2001. Űrodüsszeia
• Bodoky Tamás: Időmátrix Beszélgetés Galántai Zoltánnal, Székely Lászlóval és Szilágyi Ákossal
• N. N.: Az Űrodüsszeia és a technika
• Dániel Ferenc: Űrkaland és laposfogó MIR-képek
• Nyírő András: Se HAL, se drót
• Karátson Gábor: Szkifisztalker Tarkovszkij jövőképe
• Schubert Gusztáv: Dr. Mocsok A rosszízlés diadala
• Pápai Zsolt: A néző meztelen Tabu a kukában
• Beregi Tamás: Excrementum sacrum A betiltott test
• Békés Pál: Tök sirály! Szleng-szinkron
ANIMÁCIÓ
• Varró Attila: Utópia a rajzlapon Miyazaki Hayao
• Láng István: Dragon Ball, a kultuszmese Botrány-anime
MAGYAR MŰHELY
• Bársony Éva: Ideológiai kalandfilm Beszélgetés Fekete Ibolyával
TELEVÍZÓ
• Mihancsik Zsófia: Képszabadság Beszélgetés a magyar médiáról Dessewfy Tiborral és Kovács András Bálinttal
• Bóna László: Csevegő fejek Távduma
• Bodolai László: Perpatvar és paragrafus Jogi show
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Pacsmag Egyszer élünk
• Bori Erzsébet: Álomalkotó népek A másik ember iránti féltés diadala
• Bikácsy Gergely: Vándorvitorlán Agyő, édes otthon!
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A vágy forradalma
• Ágfalvi Attila: Vatel
• Boronyák Rita: Pokémon
• Varró Attila: Blöff
• Pápai Zsolt: A 6. napon
• Békés Pál: A Kelet az Kelet
• Mátyás Péter: A bájkeverő
• Kézai Krisztina: Apádra ütök
• Strausz László: Zűrzavar
• Tamás Amaryllis: Charlie angyalai
• Hungler Tímea: Sátáni játszma
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Illés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bosszúállás ideje

Gáti Péter

 

Mindaz, amit a napjainkban jelentős gazdasági gondokkal és társadalmi feszültségekkel küszködő Argentínáról tudunk, sokkal inkább a tömegkommunikációs eszközök külpolitikai híreinek, mint művészeti alkotásoknak köszönhető.

A fegyverek közt hallgatnak a Múzsák. Ez a szürke közhellyé koptatott közmondás újra visszanyeri jelentőségét a szemünkben, ha végignézzük ezt az 1981-ben készült argentin filmet. Mintha a hetvenes évek sorozatban gyártott, az égető társadalmi problémák politikai gyökereit kutató olasz filmdrámáit látnánk most viszont, azok hajdani újszerűsége és tagadhatatlan izgalma nélkül. Adolfo Aristarain filmjében az elénk tárt társadalmi konfliktusok annyira jelzésszerűek és elnagyoltak, hogy a kezdetben politikai motívumokat is felvillantó alkotás elveszti kritikai élét és megreked az önmaga fejére bajt hozó magányos hős kisigényű történeténél.

A szakszervezeti múltja miatt csak álnéven munkához jutó robbantási szakember filmbeli sorsa úgy indul, mintha munkások és munkáltatók harcának bemutatásán alapuló, realista szándékú társadalomrajzzá szélesedne. Az állandó életveszéllyel fenyegető kőbányabeli események azonban csak díszlet-hátterül szolgálnak egy egyszerű biztosítási csalás – politikai tettként és demonstrációként feltüntetni kívánt – esetéhez. Hősünk – akinek előélete előttünk is titok marad – egy robbantáskor bekövetkező baleset nyomán némának tetteti magát. A kitartó némaság jutalma az a félmillió dollár, amit a nagyhatalmú konszern vezetőitől ügyvédje számára kialkuszik. A mozgalmi múlt emléke ébred talán fel a férfiban, amikor teljesen váratlanul a csöndes egyezkedés helyett a bírósági pert választja.

A lassan csordogáló történetben ettől kezdve mind nagyobb szerep jut a krimikből kölcsönzött fordulatoknak. A film viszont úgy ér véget, hogy az alkotók eredeti szándékát nem is sejthetjük. Hősünk ugyanis – sarkában üldözőivel – a menekülésnek azt a bizarr módját választja, hogy a megjátszott némaságot – nyelve levágásával – önként végérvényes hallgatássá változtatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5920