|
|
|
Láttuk mégCamillaNagy Gergely
Csináljunk filmet a művészekről! Milyenek a művészek? Gyötrődőek! Érdekesek! Őszinték! Freda, a lány, legyen mondjuk zeneszerző. Igaz, hogy a közelieknél látszik, úgy áll a hangszer a kezében, mintha élete első óráját venné a zeneiskolában, oda a kávéskanállal adagolt kisrealizmusunk, de sebaj. Vincent, a fiú meg legyen grafikus, igen, ez nagyszerű. Salátakészítés közben, a tengerparti házban, ahová visszavonulnak, hogy kapcsolatukat rendezzék, elcseveghetnek a művészsorsról. Freda zenéire nem fogékony a külvilág, talán a töltés hiányzik belőlük, az élményanyag, valami művészi pokoljárás-féle. Ez így nem fogalmazódik meg, inkább csak egy női magazin lelki tanácsadó rovatának szintjén vetődik fel, de kiindulópontként ennyi is elég. A szomszéd nyaralóban idős hegedűművésznő él, napi legalább tizenkét órában, kigyúlt tekintettel beszél Brahmsról, egy régi koncertről, ahol az ő előadását ünnepelte a publikum. Igazi művész ez az asszony! Vagy ha nem is, legalább egy valamelyest igazi, szerethető ember a filmben. Jessica Tandynek, utolsó filmjében afféle Messiás szerepet szántak az alkotók, ő szabadítja fel Fredát, hogy ő is igazi művész lehessen. Ketten vágnak neki az útnak, Toronto felé igyekeznek, hogy meghallgassák a Brahms-koncertet. Innentől kedélyes vakációs kalandfilmmé válik a lírai önreflexiónak indult hollywoodi példabeszéd. Milyen szép, ahogy száz kalandon át egymásra lelnek emberek, rátalálnak az igaz, művészi útra, meglelik önmagukat. Tényleg az volna, ha nem papírmasé figurákat látnánk már megint. Tarzan-filmek, Rocky-filmek, űr-, autós- és ejtőernyős filmek után most itt vannak a művészfilmek. Művészek kalandjai színes, szélesvásznúban. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Aki pedig teljesen hülye, annak Hollywoodba?
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1019 átlag: 5.49 |
 |
|
|
|
