KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Schubert Gusztáv: A prófécia éve 2001. Űrodüsszeia
• Bodoky Tamás: Időmátrix Beszélgetés Galántai Zoltánnal, Székely Lászlóval és Szilágyi Ákossal
• N. N.: Az Űrodüsszeia és a technika
• Dániel Ferenc: Űrkaland és laposfogó MIR-képek
• Nyírő András: Se HAL, se drót
• Karátson Gábor: Szkifisztalker Tarkovszkij jövőképe
• Schubert Gusztáv: Dr. Mocsok A rosszízlés diadala
• Pápai Zsolt: A néző meztelen Tabu a kukában
• Beregi Tamás: Excrementum sacrum A betiltott test
• Békés Pál: Tök sirály! Szleng-szinkron
ANIMÁCIÓ
• Varró Attila: Utópia a rajzlapon Miyazaki Hayao
• Láng István: Dragon Ball, a kultuszmese Botrány-anime
MAGYAR MŰHELY
• Bársony Éva: Ideológiai kalandfilm Beszélgetés Fekete Ibolyával
TELEVÍZÓ
• Mihancsik Zsófia: Képszabadság Beszélgetés a magyar médiáról Dessewfy Tiborral és Kovács András Bálinttal
• Bóna László: Csevegő fejek Távduma
• Bodolai László: Perpatvar és paragrafus Jogi show
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Pacsmag Egyszer élünk
• Bori Erzsébet: Álomalkotó népek A másik ember iránti féltés diadala
• Bikácsy Gergely: Vándorvitorlán Agyő, édes otthon!
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A vágy forradalma
• Ágfalvi Attila: Vatel
• Boronyák Rita: Pokémon
• Varró Attila: Blöff
• Pápai Zsolt: A 6. napon
• Békés Pál: A Kelet az Kelet
• Mátyás Péter: A bájkeverő
• Kézai Krisztina: Apádra ütök
• Strausz László: Zűrzavar
• Tamás Amaryllis: Charlie angyalai
• Hungler Tímea: Sátáni játszma
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Illés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dominó

Nevelős Zoltán

 

Ha egy Beverly Hills-i elitből szalajtott kislány divatmodell lesz, az nem nagy szám, viszont ha ez a lány unalmában fejvadásznak áll, és tényleg macsóbb a macsóknál, az már olyan téma, ami megér egy filmet. Tony Scott legalábbis így gondolta, amikor a kilencvenes évek elején megismerte Domino Harvey-t, Lawrence Harvey színész (Alamo, A mandzsúriai jelölt) lányát, aki akkor már állig felfegyverzett óvadékügynökként dolgozott Los Angelesben. A Nikita és amerikai remake-je, A bérgyilkosnő után már nem számított újdonságnak, hogy egy csinos nő kíméletlen gyilkos legyen, a figura azonban bírt akkora vonzerővel, hogy Scott jó tíz éven keresztül ne hagyja veszni a tervet. Domino adrenalin-hajszoló élete eközben a filmet megelőzve ért el a befejezésig: 2005 nyarán, 35 éves korában fájdalomcsillapító-túladagolásban meghalt – így a film már a neki szóló, megemlékező ajánlással zárhatja le a történetet.

A hosszan várakoztatott (és nem biztos, hogy érlelt) produkció akkor indult el a megvalósulás felé, amikor a Donnie Darko író-rendezőjeként befutott Richard Kelly írta meg a maga forgatókönyv-verzióját. A valós személyeket jórészt fiktív – korrupt bürokratákat és a maffiát is felvonultató – cselekménybe pottyantotta bele, az idősíkokat alaposan megvariálta, és az eredmény működőképes akciófilm-alapanyag lett. Az, hogy híján volt bárminemű eredetiségnek (a befejezés három csoport közti leszámolása például egy az egyben a Tiszta románcból való), aligha zavarhatta Scottot, hiszen a képi megvalósításban ő is a reklámfilmes indulása óta követett, „bombasztikus forma – felejthető tartalom” ars poeticáját érvényesítette. A Dominó pont úgy néz ki, mint eggyel korábbi filmje, A tűzben edzett férfi – feszítetten kontrasztos színek, szaggatott, átfedő vágások, folyton mozgó kamera. Scott mestere a mozgóképnek, minden másodperc átgondoltságról, magas technikai tudásról és műgondról árulkodik, a film mégsem jó. Hiába a régi cimborák, Mickey Rourke és Christopher Walken, valamint a címszerepben a britek üdvöskéje, Keira Knightley szintúgy profi szereplése, a velő hiányzik a produkcióból. Ahogy a jelképként (agyon)használt motívumok, a feldobott érme (játék a sorssal, illetve júdáspénz) és az elpusztult aranyhal (elvesztett ártatlanság) sem vezetnek sehová. Hát igen, ez egy ilyen lány volt. Na, bumm!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8524