KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dot.com

Kolozsi László

Dot.com – portugál, 2007. Rendezte: Luís Galvão Teles. Írta: Suzanne Nagle. Kép: Miguel Sales Lopes. Zene: Guy Farley. Szereplők: Joao Tempera (Pedro), María Adanez (Elena), Marco Delgado (Victor), Isabel Abreu (Ana). Gyártó: Fado Filmes / Alta Produccion / Zanzibar Films. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 119 perc.

A Dot.com legfőbb erénye, hogy Portugáliában, azon belül Dornesben forgatták. Egy látványban csak a mi Duna-kanyarunkkal vetekedő folyó félszigetén, a csodálatos 800 éves városkában. Még így is, hogy csak a vásznon látjuk, lenyűgöző élmény Dornesban lenni - amely a filmben az Agua Alta névre hallgat. A névre korábban már rátette a kezét egy spanyol multi, és bejegyezte mind brand nevet. Tekintve, hogy a portugálok majd száz évig nyögték a spanyol iga alatt, a nemzeti érzés is felhorgad azokban, akik nem adják a falucska site nevét, és nem engednek az ásványvizes multi nyomásának. A site-ot egy az odavezető út tervezésén munkálkodó külsős, egy mérnök, hozta létre, aki mintha száműzetését töltené a folyó kanyarulatában.

Luís Monteiro Galvão Teles filmjének az alapkonfliktusa - a falu küzd a globális hatalom ellen, kiáll saját értékei mellett – számos filmből (Lápvidék gyermekei,Feltámadás Makucskán) ismerős. A multi csinos nővel is támad. Elena (a kiemelkedő María Adárez) a magyar társadalom módjára széthúzó közösségben nem csak barátokra talál. A Novo Cinema időszakában induló Galvão Teles filmje, mint minden ilyen film: édesbús. Egy kicsit olyan, mint a portugálok legfőbb kulturális java, a fado. (Galvão Teles maga is nagy fado rajongó, Fado Blues című filmje sikeres volt, producer-cégének is Fado Film a neve.) A falu kiharcolja magának a mentőhelikoptert, a tetőjavítást, a Viagrát, és a közutat is. Egy barátom angol nagyapja mondta egyszer, hogy Afrikában nem lenne közút és vasút, ha ők angolok nem lettek volna ott. Mire a barátom megkérdezte tőle, biztos, hogy szükségük is volt rá. Akinek kétségei lennének, hogy a civilizáció és a globalizáció, a tetőantennák és a közút egy kis, festői falu előnyére válnak, az feltétlenül nézze meg a filmet. Még ha nem is ez bizonyította be, hogy lesz portugál film az immár 101 éves Manoel de Oliveira halála után is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10076