KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Trancsírák

Kovács Marcell

Tucker and Dale vs Evil – amerikai-kanadai, 2010. Rendezte: Eli Craig. Írta: Eli Craig és Morgan Jurgenson. Kép: David Geddes. Zene: Mike Shields. Szereplők: Tyler Labine (Dale), Alan Tudyk (Tucker), Katrina Bowden (Allison), Jesse Moss (Chad), Philip Granger (Seriff). Gyártó: Reliance Big Picture / Loobyloo / Eden Rock Media / Kintop /Urban Island. Forgalmazó: Ristretto Distribution. Feliratos. 89 perc.

A horrorkomédia műfaja a legsűrűbb szórakozást kínálja közönségének, egyszerre ijesztget és kacagtat, őrült hullámvasútként repíti nézőit a sírva röhögés magaslatáról a fagyos rémület szakadékába. Legalábbis elméletileg ez lenne a dolga. A gyakorlatban többnyire mégis csalódást okoz a műfaj, általában se nem félelmetes, se nem tréfás filmeket jelöl, amelyek a gyatra humort ügyetlen frászokkal próbálják menteni, a fenyegető atmoszféra hiányát pedig buta viccekkel kompenzálják.

A kanadai Eli Craig bemutatkozása üdítő kivétel. Az erdei mészárlásos filmek paródiája, de szerethető figurái révén többet nyújt a szokványos cinikus slasher-vígjátékoknál. Ismerős horrorfilm-panelekből építkezik (Az erdei fantom díszletében a Péntek 13 szereplői a láncfűrészét lóbáló Bőrpofával találkoznak), ám a lenyesett végtagok és a vérben ázó szecskavágó ellenére Craig filmje a szíve mélyén romantikus komédia, amelyben a humoros helyzetek a klasszikus recept szerint a szerepek felcserélésből adódnak. A két balfék címszereplőt vérszomjas tanyasi gyilkosnak gondolják a tóparti hétvégére érkező duhaj főiskolások, és kegyetlen hajtóvadászatot indítanak ellenük. A vérzivatarban csetlő-botló gyagyás páros örökzöld vígjátéki motívum, Tucker és Dale ugyanazt a gyámoltalan, jóravaló figurát hozza, amit a negyvenes évek horrorparódiáiban Abbott és Costello, még akkor is, ha ránézésre inkább Jay és Néma Bob párosára hajaznak. Kedves figurák, a légynek sem tudnának ártani, de bármire képesek, ha a szöszi mesebeli hercegnőt kell megmenteni. Hollywood rossz lelkiismerete általuk vezekel a benzinkutas gatyában feszítő foghíjas falusi pederaszta sztereotípiájáért. Ne rémüljünk meg a magyar címtől, Tucker és Dale hibbant története a Haláli hullák hajnala óta a legjobb horrorkomédia, talán kevésbé fergeteges, mint a Hullajó, viszont nem is annyira fröcsögős – akár randifilmnek is tökéletes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10941